A befektető legnagyobb ellensége

A befektető legnagyobb ellensége önmaga. Miközben (az USA-ban) örvendetesen terjed a passzív befektetés gyakorlata (a Morningstar kimutatása szerint az indexalapok részaránya 2013-ra 27%-ra emelkedett a nyíltvégű alapok között a 2003-as 12%-ról) ezen a területen is megjelent az angolszász irodalomban Behavior Gap kifejezéssel illetett jelenség. Például a Vanguard SP500 index alapjának 15 éves hozama 4.58%, míg az alap átlagos befektetőjének hozama ugyanerre az időszakra 2.68%. Mellbevágó különbség. Az alap befektetői időzítéssel és pánikreakciókkal elveszítették az elérhető hozam 40%-át!

A Behavior Gap jelenségével kapcsolatos adatok első és azóta is legismertebb publikálója egy Dalbar nevű konzultációs cég. Ők már a 70-es évektől kezdve azt kezdték vizsgálni, hogy egy átlagos befektető hogyan teljesít az indexekhez viszonyítva. Az általuk használt módszertan azt vizsgálta, hogy milyen pénz be- és kiáramlás történt a befektetési alapokba. Ezekből az összegekből ki tudták számítani, hogy az alapok befektetői mekkora nyereséget realizáltak (természetesen a nem realizált részét is figyelembe véve)   a valóságban. Az index és a valós befektetői hozam közötti különbséget az adja, hogy a befektetők időzíteni próbálják a piacot (pl. korán adnak el emelkedésben), illetve súlyos esésekben megválnak a befektetési alapjaiktól és kimaradnak a következő emelkedő ciklus első részéből:

Behav

Forrás

A Dalbar úttörő munkáját később több tanulmány követte, különböző eszközökön, és más – többek között – európai piacokon is vizsgálták a Behavior Gap hatását. Az eredmények eltérőek, de az alapvető jelenséget – az átlagos befektetői viselkedés alulteljesítést eredményez – szinte mindegyik vizsgálat megerősítette, sőt hasonló hatást mutattak ki az intézményi szereplők egy részénél is. Pénzügyi tanácsadással, portfóliókezeléssel foglalkozó hivatásosok jelentős részénél is tettenérhető volt a Behavior Gap okozta alulteljesítés. Az elkeserítő összképet jól jellemzi az alábbi ábra:

chart-of-the-day-the-average-investor-underperforms-december-2012

Forrás

Miközben szinte minden klasszikus befektetési eszközosztály alkalmas volt jelentős reálhozam elérésére, az átlagbefektetőnek sikerült infláció alatti hozamot produkálnia az elmúlt 20 éves időszakban! A módszertan kritikusai szerint nincs ilyen mértékű alulteljesítés, de azt alig vonja kétségbe bárki, hogy létező problémáról van szó.  Mióta a Morningstar is bevezette a fentihez hasonló módszertannal számított “befektetői hozam” mérését, azt is látjuk, hogy széles szórással rendelkező jelenségről van szó.

A Behavior Gap az emberi alaptermészetről szól. Az élet egyetlen területén sem hanyagolható el az érzelmek szerepe a döntési folyamatokban. A passzív, index alapú befektetés sok, könnyen megvalósítható elemből áll. Néhány olcsó befektetési alapot mindenki meg tud vásárolni. A szükséges diverzifikáció eszközeinek, arányainak kitalálása sem igényel atomtudósi képességeket – legrosszabb esetben külső tanácsadó segítségével, csak induláskor kell némi szellemi munkát fektetni a keretrendszer megalkotásába. Egy éves gyakoriságú újrarendezés szintén nem tűnik megterhelő feladatnak. A módszer oroszlánrésze arról szól, hogy nem csinálunk semmit. Mégis úgy tűnik az első bekezdésben idézett számok alapján, hogy ez az egyszerű lépésekből álló módszer ugyanúgy ki van téve a legfontosabb tényezőnek : a befektetések mögött álló ember érzelmeinek. Hiába az elméletben jól működő rendszer, ha egy 2008-as stressz időszakhoz hasonló helyzetben elsodor minket a csordaszellem. Hiába az évtizedekre megalkotott rendszer, az emelkedő piacon évek alatt felhalmozott hozam, ha a pánikban mi is megnyomjuk az eladás gombot.

Pedig nem olyan nehéz ezt kiküszöbölni. Ha átragad ránk a pánik, akkor már késő. Ezt csak a tervezési fázisban lehet kiküszöbölni. Nem véletlenül hangsúlyoztam a Lusta portfólióban, hogy a módszer alfája és ómegája a befektető számára elviselhető kockázati szint meghatározása. Nyugodt piaci körülmények között az ember hajlamos túlbecsülni ezirányú képességeit. “Hát elég durva az a 40% mínusz, de múltkor is hamar visszajött a piac!” Igen, de amikor ott van a mínusz 40%, nincs mellé kiírva, hogy három hónap múlva már minden rendben lesz.  Nem érdemes feszegetni a határokat, tévedés esetén hosszú évek eredménye megy a levesbe. Nagyjából lehet tudni, mire számíthatunk egy kulturált eszköz megosztástól, a legtöbb stratégia maximum 30-40%-os visszaesést produkált az elmúlt 40 évben. Ha ez számunkra elviselhetetlenül sok, ne játszunk a tűzzel, növeljük meg a kötvények arányát, számoljuk újra a kockázatot és csak olyan portfóliót használjunk, amiben biztonsággal ki tudunk ülni bármilyen stressz helyzetet. Ha ez sikerül, akkor valószínűleg minden sikerül, a passzív index befektetés módszerének nincs túl sok elrontható eleme. A végső határvonal, hogy az első bekezdésben szereplő számok közül melyik kerül a portfóliónk mellé, a piaci stressz helyzetekben kerül megrajzolásra. De valójában a tervezés fázisában határozzuk meg. Ne becsüljük le a bennünk rejlő ősi ellenséget.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.

3 Responses to A befektető legnagyobb ellensége

  1. Pingback: Csak linkelek: a Dalbar tanulmány | lustaport

  2. Pingback: Elmélet vs gyakorlat | lustaport

  3. Pingback: Részvények taktikusan, még egyszer | lustaport

Comments are closed.