Egy kis matek

Hosszú távú befektetések esetében nem kétséges a TBSZ jelentősége. Nem sok olyan befektetővel találkoztam, aki megkérdőjelezte volna, hogy TBSZ számlán kell tartani azokat a megtakarításokat, amelyeket 5 évig nélkülözni tudunk. Megspóroljuk az adót. 16%-ot! Ez mégiscsak jelentős summa!

Jónéhány pszichológia kísérletről olvastam már, amelyben azt vizsgálták, hogy matematikailag pontosan ugyanolyan kimenetelű alternatívák esetén melyik mellett döntenek általában a delikvensek. Sok mindent kiderítettek már így az ember jellemzőiről, többek között azt, mennyire seggfej nem tud/akar számolni. Gyakran ezek a kísérletek jutnak eszembe, amikor az alapok költségeiről esik szó. A többség megértően hümmög, de aztán magában azt gondolja, mit foglalkozzak 1%-kal, sokkal fontosabb szempontok is vannak itt kérem szépen. Magyarázhatnak neki színes-szagos ábrákkal, oldalakon keresztül, az 1% az egyetlen kis nyamvadt százalék marad.

Indítsunk akkor egy versenyt az 1% vs 16% között! Az utóbbi a nyilvánvaló, az előbbi meg a nyertes. Induljunk ki egy 5 éves befektetési ciklusból, illeszkedve a TBSZ szabályokhoz. Egy TBSZ számlán helyezzünk el befektetést 5 évre egy átlagos magyar költségterhelésű alapban. Az átlagos magyar költségterhelésről némi elképzelésünk lehet ebből a cikkből vagy ebből a cikkből.

A másik (nem TBSZ!) számlán helyezzünk el egy befektetést ugyanerre az időszakra, ami a piacon elérhető legalacsonyabb költségekkel működik. Erről például úgy alakíthatunk ki véleményt, ha megnézzük a legnagyobb eszközértékű tőzsdén forgalmazott alapok költséghányadosait (rákattintva a listában szereplő linkekre megtalálható ez az érték). Attól függően, mekkora jóindulattal kezeljük a kérdést, kb. 1.6%-os különbözet jön ki (ETF: 0.2%; magyar alapok: 1.8%).

Figyelem! Nem a külföldi ETF kontra magyar alapok versenyről van most szó! Nem azt szeretném bizonygatni, hogy mindenkinek külföldi befektetésekben kell tartania a pénzét! Kizárólag a költségekről, a gyakorlatban elérhető költségekről van szó. Vannak olcsó, vagy olcsóbb magyar alapok is, és vannak az átlagnál jóval drágábbak. Döntési helyzet van  országhatárokon belül is.

Tételezzük fel, hogy a mostani alacsony kamatkörnyezetben az elkövetkező 5 évben átlagosan évi 5%-ot hoznak az általunk tartott eszközök. Természetesen mindkét esetben. Sokan gondolják (beszélik be maguknak), hogy azért fizetnek magasabb díjat, mert úgy jobban kezelik a pénzüket. Vagy így lesz, vagy nem. Az átlagok teljesen függetlenek attól, hogy az alapkezelő mekkora díjat számít fel. A magyar alapok között is lesznek jól teljesítők és csapnivaló eredményt produkálók, ugyanígy a külföldi ETF-ek esetében is. Minket most csak az átlag érdekel, ami ugyanaz mindkét esetben.

Legyünk nagyvonalúak és a kezelési díj különbsége a két esetben legyen csak 1%, ha már így hirdettem meg a versenyt. Az egyszerűség kedvéért vegyük az alacsony díjterhelésű külföldi alapok éves hozamát 5%-nak, míg az ominózus 1%-kal magasabb terhelésű magyar alapok éves teljesítményét 4%-nak (5% hozam mínusz 1% díj).

Az 5. év végére a magyar alapok hozama 21.67%. Ez adómentes, nettó hozam.

Az 5. év végére a külföldi alapok hozama: 27.63%. Ezt 16% adó terheli, így a nettó hozam: 23.21%.

Melyik is a magasabb? Melyik döntés a triviális?

Amennyiben a valósághoz közelebb álló 1.6%-os különbözettel számolunk, 18.2% vs. 23.21% eredmény jön ki, azaz nemcsak megverik az olcsóbb alapok a hazai versenyzőket TBSZ-szel együtt, hanem szó szerint állva hagyják.

Olcsó alapok választásával nagyobb hozzáadott értéket produkálunk hosszútávon, mint a TBSZ számla választásával! Ez az 1% kontra 16% párharc üzenete minden befektetőnek.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.