Részvény visszavásárlás, ETF-ek, lufi

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam a legnépszerűbb aktív ETF-ről, ami részvény visszavásárlás alapján választja ki a portfóliójának elemeit. Azóta a Zerohedge csobbantott  egyet a témában, a nagy cégek részvény visszavásárlását okolva az utóbbi időszak piaci emelkedéséért. A cikkben szerepel az alábbi ábra, ami jól alátámasztja a Zerohedge mondanivalóját és egyben óvatosságra inthet minden befektetőt, aki visszavásárlásban érintett cégeket, ETF-eket tart a portfóliójában:Stock Buybacks quarterly

Az látszik jól, hogy a visszavásárlások mennyiségi időzítése pontosan fordítottja a kívánatosnak, drágán vesznek sokat, és olcsón keveset.

Az okok – a cikk szerint – a menedzsment személyes érdekeltségének a környékén keresendők:

– juttatásaik kapcsolódnak a magas részvényárhoz, ennek egy eszköze a részvényszám csökkentése

– a visszavásárolt részvényeket kiosztják az opciós program keretében,

– az olcsó hitel forrást biztosít a visszavásárláshoz.

Az egész piacot aligha a részvény visszavásárlás fogja romba dönteni, de azok az aktív ETF-ek, amelyek közvetlenül ebből a körből válogatnak, érintettek lehetnek egy “visszavásárlási lufiban”. Megnéztem a PKW és TTFS 10 legnagyobb részvényét, és valóban mindegyik az éves sáv felső részében töltötte az elmúlt hónapokat. Egy józan befektető mégiscsak azt gondolná, hogy azok a cégek növelik intenzíven a visszavásárlást, amelyek olcsónak tartják saját részvényeiket. Ezzel szemben az látszik, hogy a portfólió jelentős része az éves csúcsa körül bóklászik. Ez persze csak egy benyomás, mert nem lehet látni a charton, hol, milyen mértékű visszavásárlás történt. De első benyomásnak elég rossz.

Nézzük meg alaposabban, hogyan működnek ezek az alapok, mennyire véd a beépített szisztéma a túl drága bevásárlás ellen.

PKW: erről részletesen írtam a legutóbb. Minden év januárjában alkotja meg a teljes évre szóló portfóliót. A kiválasztás mechanikus, azok a cégek kerülnek be, amelyek legalább 5%-kal csökkentették a részvényeik számát. Ez a módszer kizárja olyan cégek bekerülését, akik a visszavásárlás mellett hígítják a részvényszámot, így a Zerohedge egyik hangsúlyos argumentuma nem érvényes rájuk. Negyedévente újrasúlyozás történik, de a portfólión nem változtatnak. A mostani összetétel elég koncentrált, 180 cégből az első 10 jelenti a portfólió 36%-át.

TTFS: a Russell 3000 indexből válogat olyan részvényeket, amelyeknek az elmúlt 120 napban csökkent a részvényeik száma, és a visszavásárlást saját cash flow (nem adósság) finanszírozza. Ez utóbbi nagyon fontos minőségi kritérium, és a Zerohedge érveit gyengíti ebben a körben. Lényeges különbség a PKW-hez viszonyítva, hogy a portfólió folyamatosan kerül kialakításra, aktív menedzseri közreműködéssel. Ez az alap gyorsabban reagálhat az új visszavásárlási információkra és teljesítménye jobban függ az alapkezelő személyétől. 100 részvényt tartalmaz, jól diverzifikált, a 10 legnagyobb részvény alig haladja meg a portfólió 10%-át.

SYLD: a TTFS-hez hasonlóan itt is több a személyes elem. Ráadásul a részvény visszavásárlás csak egy szempont a kiválasztásban. A másik kettő az osztalék és az adósság visszafizetés mértéke. E három szempontból egy formula alapján készítenek listát, és ebből választ a menedzser, aki előnyben részesíti a már emelkedésnek indult részvényeket. 100 részvényt tartalmaz, jól diverzifikált, a 10 legnagyobb részvény alig haladja meg a portfólió 10%-át.

A fentiek alapján úgy gondolom, hogy elég komoly szisztematikus védelmet építettek ki ezek az ETF-ek az ész nélküli bevásárlás ellen. A SYLD és a TTFS esetében nyilván sok múlik az alapkezelő személyes döntésein, de már a kiinduló szelekció is sok minőségi elemet tartalmaz. Persze a puding próbája az evés, az igazi megmérettetés a következő medve piacon lesz, addig csak élvezzük felhőtlen boldogságban a visszavásárlási lufit:

vissza

 

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

One Response to Részvény visszavásárlás, ETF-ek, lufi

  1. Pingback: Csak linkelek: smart beta | lustaport

Comments are closed.