ETF portfóliók: William Bernstein

William Bernstein 2000-ben The Intelligent Asset Allocator című könyvében publikálta portfólió javaslatát. A modell portfóliók esetében azért fontos a publikálási dátum, mert az eltelt idő valós idejű tesztnek minősül, megerősítve vagy cáfolva az eredeti elgondolást.

Bernstein Harry Brown, a permanens portfólió megalkotójának munkásságát gondolta tovább. Véleménye szerint nemcsak az a fontos, hogy különböző pénzügyi környezetekre (infláció, defláció, recesszió) és a kapcsolódó kockázatokra készüljünk a portfólió tervezésekor, hanem ezen kockázatok valószínűsége is. Így sorra vette azokat a lehetőségeket, amelyek jelentős károkat okozhatnak egy hosszú távú portfólióban, és a valószínűségük (jellemző gyakoriságuk) alapján alkotott megfelelően súlyozott portfóliót.

A leggyakrabban előforduló veszély az infláció. A közhiedelemmel ellentétben, Bernstein szerint az arany nem véd kellőképpen az infláció ellen, csak lépést tart vele. Egy fokkal jobban teljesítenek a bányászattal foglalkozó cégek, de a legolcsóbb megoldás nemzetközi részvény portfólió tartása. Az USA-ban megemelkedő infláció rossz hatással lesz a helyi részvénypiacra, viszont kevésbé érinti más országok piacait (a globalizálódó világban persze nagy kérdés ezen állítás örök-érvényűsége, de az adatok alább majd választ adnak).

A következő veszély a defláció. Ez jóval ritkábban következik be, mint az általános vélekedés gondolná. A háború utáni időszak leggyakrabban idézet példája Japán, és az ottani tőzsdeindex a Nikkei sűrűn idézet argumentum a buy and hold stratégia ellenében. Bernstein szerint a ritkán és specifikusan jelentkező defláció ellen jó védekezés egy nemzetközileg diverzifikált részvény portfólió. Szintén jól véd az arany, a készpénz, és a hosszú vagy közepes lejáratú  kötvények. Ez utóbbiakkal viszont az a probléma, hogy a jóval gyakoribb infláció esetében rosszul teljesítenek, így drága védekezést jelentenek defláció ellen.

A következő lehetséges veszély az állami elvonások radikális emelkedése (például adóztatás útján). Ez társulhat a pénzmozgások állami kontrolljával. Erre az esetre nincs könnyű válasz, de az előzetes külföldi vagyon diverzifikáció bizonyos mértékű védelmet jelenthet.

Szintén súlyos problémát jelenthet egy geopolitikai krízis. Ebben az esetben megint nincsenek könnyű válaszok, nyilván segít a nemzetközi diverzifikáció, de csak a krízis kiterjedtségének függvényében. Némi reménysugár lehet a német és japán cégek példája a II. világháború időszakában. A nagy cégek a háború végére elveszítették értékük 90%-át, de a háború utáni időszakban 15 év alatt visszanyerték azt.

Mit javasol a kockázatok és valószínűségek fényében Bernstein? Az alábbi egyszerű portfóliót (az ETF-eket már én tettem hozzá):

– 25% amerikai cégek: IVV,

– 25% nemzetközi részvény: VEU,

– 25% kis kapitalizációjú cég: VB,

– 25% kötvény: TIP.

A kötvény rész esetében változó kamatozású kötvényeket választottam Bernstein véleményével összhangban (gyakoribb az infláció, mint a defláció). A tipikus megvalósítása nem ez, hanem egy általános kötvény alap (pl. BOND). Magyar befektetők esetében természetesen jobban kézre áll hazai kötvény alap választása külföldi ETF helyett. A részvények esetében is ez egy amerikai túlsúllyal rendelkező portfólió, de ez áll közel Bernstein eredeti elgondolásához.

A Bernstein féle portfólió teljesítményét a kiemelkedő hozam, és a hozzátartózó magas kockázat jellemzi. A legnagyobb visszaesése (előző csúcsról) elérte a 40%-ot az elmúlt 40 éves időszakban. A jó hozam és magas kockázat a kis kapitalizációjú cégek jelentős súlyának köszönhető.

A felsorolt ETF-ekkel megvalósított portfólió hozama az utóbbi években:

Bernstein portfólió
2008 -29.6%
2009 27.1%
2010 14.0%
2011 -0.9%
2012 13.1%
2013 17.2%

A hozamok USD-ben.

Folytatása következik.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.

One Response to ETF portfóliók: William Bernstein

  1. Pingback: Csak linkelek | lustaport

Comments are closed.