ETF portfóliók: kockázat paritás

A kockázat paritáson (risk parity) alapuló portfóliók elméleti háttere a Modern Portfólió Teóriából (MPT) származik. Az MPT szerint a kockázat és a hozam szorosan összefügg, így nagyobb hozamot csak nagyobb kockázat mellett lehetséges elérni. Például a kötvények hozama és volatilitása (kockázat) kisebb, mint a részvényeké, viszont ha tőkeáttétel alkalmazásával megnöveljük egy kötvénycsomag hozamát a részvények szintjére, akkor a kockázat szintje is a részvényekével egyenrangú lesz. Az MPT szerint ugyanez érvényes minden befektetési eszközre, mert ha különbség lenne, akkor a piaci szereplők csak az adott eszközbe fektetnének (megfelelően beállított tőkeáttétellel) és egy idő után eltüntetnék a különbözetet.

A fentiekből az következik, hogy a portfólió hozamát nem az befolyásolja, milyen eszközöket választunk, mert mindegyiknek ugyanaz a hozam/kockázat karakterisztikája. A különböző eszközök használatának viszont létezik diverzifikációs előnye, mivel nem egyszerre esnek-kelnek, így a teljes portfólió volatilitását simítják. A risk parity olyan portfólió összeállítást céloz meg, amellyel optimális módon (értsd: a lehető legkisebb kockázat mellett) aratható le a piacok természetesen jelentkező hozama.  Mélyebben nem merülnék el az elméleti háttér ismertetésében, a kockázat paritásos portfólió tervezésnek tengernyi irodalma van, például itt található egy részletes ismertető.

A risk parity portfóliók tipikusan tőkeáttételt alkalmaznak a hozamcél elérésére, de az alábbiakban a tőkeáttételmentes változatot ismertetem. Ebben az esetben a különböző eszközök arányát úgy állítják be, hogy egyenrangú kockázatot képviseljenek. Az általánosan megcélzott kockázati szint 10%, ami a tradicionális 60/40 portfólió kockázati szintje. Ilyen kockázat mellett a 60/40 portfólió 4-5% reálhozamot ért el az elmúlt évtizedekben, míg a risk parity esetében a megcélzott hozam ennél legalább 50%-kal magasabb.

Mint minden elmélet esetében, a gyakorlati megvalósítás során nem kevés szabadságot kapunk. A következőkben az ETF.com cikkét használom, amelyben pontosan nyomon követhető a kockázati szinteknek megfelelő arányok kialakítása, illetve az alternatív portfólió építési lehetőségek. Ugorjunk is rögtön a végeredményhez, a tőkeáttételmentes statikus risk parity portfólió így néz(het) ki:

USA részvények: SPY (7.9%)

nemzetközi részvények: EFA (6.4%)

feltörekvő piacok: VWO (4.5%)

globális ingatlan (-ban érdekelt cégek): RWO (5.7%)

agrár termékek: JJA (6.7%)

energia: DBE (5.1%)

nemesfémek: DBP (7.9%)

devizák: DBV (14.1%)

USA kötvény (7-10 éves): IEF (41.7%)

A fenti ETF-ekkel megvalósított risk parity portfólió eredménye az elmúlt években:

 

Risk parity
2008 -11.9%
2009  13.6%
2010  12.7%
2011   4.4%
2012   7.8%
2013  -3.1%

Minden hozam USD-ben.

A 2008-as eredményhez egy kis kiegészítés: az RWO 2008. májusában indult, így kicsit torzítja az akkori eredményt.

Annak ellenére, hogy a risk parity az egyik legösszetettebb és elméletileg legjobban megalapozott portfólió az eddigi választékból, az eredményei nem kiemelkedőek az elmúlt években. Tény, hogy nem produkált jelentős esést, de a hozamok terén sem kápráztatta el befektetőit. Mintha igazolódna az az ősi tőzsdei tétel, amely szerint a bonyolult, nagy tudománnyal megtámasztott módszerek nem produkálnak jobb eredményeket az egyszerű, könnyen alkalmazható eljárásoknál. Persze a fenti portfólió csak egy megvalósítás a sok lehetőségből, senkinek nem venném el a kedvét további verziók kipróbálásától.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.

One Response to ETF portfóliók: kockázat paritás

  1. Pingback: ETF portfóliók: minden évszakra | lustaport

Comments are closed.