ETF portfóliók: szektor rotáció

Az SP500 index alkotóelemeit 9 fő szektorba lehet besorolni. Mindegyik szektorhoz tartozik reprezentáns ETF is. A piacon belül rendszeres rotáció zajlik a szektorok között, általában a piaci ciklus állásának megfelelően. Ezt a rotációt John Murphy írta le az Intermarket Analysis című könyvében. De most nem erről lesz szó.

A szektor ETF-eket különböző modellek alapján dinamikus portfólió építésére is lehet használni. Ezek a modellek a szektorok momentumára építenek, a jól teljesítő szektorok kerülnek be a portfólióba és addig maradnak, amíg jó a teljesítményük (a többi szektorhoz viszonyítva). Az alábbiakban egy Mebane Faber által kidolgozott modell alapján mutatok be egy ilyen dinamikus portfóliót.

Faber eredeti szabályai a következők:

– amikor az SP500 (havi záró értéke) a 10 hónapos mozgóátlag felett van, akkor megvásároljuk a 3 legjobb teljesítményt (áremelkedés) nyújtó szektor ETF-et, az elmúlt egy hónap adatai alapján,

– minden hónap végén újrasúlyozzuk a portfóliót, a legjobb 3 szektor ETF kerül be,

– amikor az SP500 havi záróértéke a 10 hónapos mozgóátlag alá esik, eladunk mindent.

Egy kicsit módosítottam a fenti szabályokon, nem az áremelkedést vettem figyelembe a szektor ETF-ek kiválasztásakor, hanem a 25 napos Sharpe mutatót. Ezt a rendszert részletesen leírtam Az a csodálatos Sharpe könyvemben, a technikai részletekkel itt most nem foglalkoznék, nézzük inkább az eredményeket:

Szektor rotáció
2007 16.6%
2008   0.0%
2009 15.0%
2010   4.7%
2011   1.1%
2012 12.0%
2013 32.4%

Minden hozam USD-ben.

A rendszer elég jó eredményeket produkált. Nincs egyetlen veszteséges év sem, és átlagos hozam alapján is a legjobb portfóliók között van az eddig tárgyaltak közül. Persze ez jóval munkásabb is, havonta rá kell nézni, és ha szükséges újrarendezni. Az eredmények még jobban növelhetők, ha vegyítjük egy eszközök között is váltogató dinamikus portfólióval, hiszen jelen esetben a medve piac idején csak készpénzben ülünk. Egy kötvény rotáció hasonló 10 hónapos időzítéssel jelentős százalékokat adhatott volna az összteljesítményhez.

A fenti rendszer erőssége és gyengesége ugyanaz, a 10 hónapos időzítés. Ez a periódus nyilván azért lett kiválasztva, mert a múltban jól teljesített. Bár a mostani eredmények is jók, de ez nem ok arra, hogy garantáltan így legyen a jövőben is. Már az elmúlt években is látszott, hogy néhány hónapban nagyon kevésen múlott a teljes eladási jelzés. Volt olyan hónap amikor az SP500 index a 10 hónapos átlag alatt zárt, de például az SPY, ami ugyanennek az indexnek az ETF reprezentánsa még felette. Nincs könnyű helyzetben a befektető ilyen esetekben, kire hallgasson, mit lépjen?

A dinamikus portfóliók nagy előnye, hogy rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci körülményekhez, így sokkal kedvezőbb hozam-kockázat karakterisztikát lehet velük elérni. Hátrányuk a bizonytalansági faktorok számának növekedése, a hibázási lehetőségek, és az örök kétely, hogy ami múltban jó volt, az úgy marad-e a jövőben is.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.