Elmélet vs gyakorlat

Elméletben nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között, de a gyakorlatban jelentős különbség van – tartja az ősi dakota mondás.

Valami ilyesmi jut az ember eszébe, ha a 2000-es évek egyik felkapott részvény kiválasztási módszere, a Canslim metódus gyakorlati eredményeit veszi górcső alá.

A Canslim kitalálója, William O’Neil írt egy könyvet is róla, amit minden érdeklődőnek érdemes elolvasnia. A módszer főbb elemei az interneten is könnyen megtalálhatóak, de a könyvből sokkal jobban megérthető. A Canslim lényege, hogy olyan részvényeket keres, amelyek dinamikusan növelik a nyereségüket, hosszú bázisból törnek ki éppen, a szabad részvények (float) száma limitált, és az intézményi hányad sem túl magas. Ez a módszer nem egy buy and hold stratégia, fontos eleme az időzítés. Vásárlást csak bull piacon javasol (annak is eleje a legjobb), csak a bázisból történő kitörés környékén (tehát a hosszú ideje trendelő részvényeket nem!) és szigorúan 7-8%-os stop loss-t ír elő (az induláskor talán kicsit lazább lehet a stop, de erre már nem emlékszem). Érdekes eleme a rendszernek, hogy csak 15 dollár feletti részvényekkel hajlandó foglakozni .
Az eladásra igazán nincs pontos szabály, inkább jeleket sorol fel hosszan, amelyek eladási jelzések. Legfontosabb természetesen, ha a növekedés lecsökken a legutóbbi két negyedévben, ha a piac medve lesz, meg van még egy tucat szabály, de valahogy az egész kicsit félhomályos zónában marad

Ezért is meglepő, hogy backteszt eredmény is előkerült O’Neil módszeréről (a könyvben nem ad meg számszerű eredményességet) méghozzá nem is akárkitől, az Amerikai Befektetők Szövetsége jegyzi:

cansback

Ez bizony elég szép eredmény. Nem egyszerű a módszer követése, sok munkát igényel, de ha az évszázad medvepiacát magába foglaló időszakban is évi 20% körüli eredményt hoz, bőségesen megéri a befektetett energiát. Mások is így gondolták, és létezik olyan alap, amelyik O’Neil kiválasztási metódusát tűzte zászlajára. A CANSLIM Select Growth Fund (CANGX) eredményei a következők ugyanerre az időszakra:

cansfund
Forrás itt.

Ebben az esetben már nem az SP500-hoz hasonlították, mivel a CANGX növekedési alap, célszerűbbnek tűnt egy ebbe a kategóriába eső index alappal történő összevetés.

Azért van egy kis különbség az elmélet és a gyakorlat között ugye? A különbség több forrásból is származhat. Az alap kezelési költsége nem alacsony (1.58%) és elég nagy benne a pozíciók forgási sebessége, ami nagyobb költségeket generálhat mint egy idealizált backteszt feltételezés. Szintén teljesítményromboló tényező lehet az alap befektetőinek viselkedése. A ki és beáramló befektetések rossz időszakban kényszeríthetik ki az egyes pozíciók csökkentését illetve növelését, mert a kisbefektetők mesterei a rossz időzítésnek. Egy ennyire aktívan kezelt alap teljesítményét érzékenyen érintheti a befektetői pénzek áramlása.

A legfontosabb tanulság mégis az, milyen jelentős különbség lehet az elmélet és a gyakorlat között. A Canslim -véleményem szerint – nem sziklaszilárd feltételek mentén definiált rendszer. Lehetséges, hogy a backteszt más feltételezéseket használt, mint amit a CANGX végül megvalósított. Valószínű, hogy egy történeti adatbázison sokkal könnyebb “okosnak lenni”, mint a valós idejű befektetési folyamatban. Minél lazábban definiált az elmélet, annál valószínűbb az eltérés a gyakorlati megvalósítások között. Nem árt ezzel tisztában lenni, amikor színes-illatos prospektusokat olvasgatunk az egyes alapok olyan időszakának “elméleti” eredményeiről, amikor még nem is léteztek.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.