Bürokraták meg a söralátét

Az egész magyar bürokrácia, államapparátus a gyanakvásra, a sikeresség elgáncsolására, a megregulázásra és a megfélemlítésre van fölépítve

Aligha ismerjük Lázár Jánosnál jobban a magyar bürokrácia lelkivilágát, de az ember időről-időre elcsodálkozik azon, mégis kinek és mi volt a szándéka egyes jogszabályok megalkotásával.

Most az első TBSZ-államkötvény számlásokat fogja utolérni a sors keze – akarom mondani az adójogszabályok pallosa -, amikor elgondolkozhatnak azon, hogy érdemes-e Magyarországon bármit megtervezni több éves időhorizonton.

A mostanában meglehetősen agyonhallgatott államadósság elleni harc egyik kimondottan sikeres folyománya a hazai állampapír befektetés felívelése. Ezen belül is a legsikeresebb az 5 éves lejáratú, változó kamatozású Prémium illetve Bónusz sorozat. Jómagam is voltam olyan kedves, hogy mindenki figyelmébe ajánlottam, mint kitűnő választást a mostani hozamkörnyezetben.

Ráadásul ez a sorozat ideálisnak tűnt a szintén 5 éves lejáratú TBSZ számlákon történő befektetésként. Két legyet egy csapásra gondolhatta az egyszeri befektető. De a magyar államot nem olyan fából faragták, hogy nekünk is jó legyen…

Az csak furcsa volt elsőre, hogy az 5 éves papírok lejáratát még véletlenül sem illesztették év végére, ami TBSZ számlák esetében fontos kényelmi szempont lenne. Ki tudja, milyen magasabb rendű szempontok vezérlik az állam finanszírozását? Úgy tűnik, lassan körvonalazódik a mesterterv, és az állam piaci kofákat megszégyenítő módszerekkel próbálja visszaszedni azt a pénzt, amit kamatok és kedvezmények formájában beígért.

Nehéz lenne másként értelmezni, ahogy meghatározták az inflációkövetés módját, a szintén érzékelhető trükközést a nagyobb lejáratok körül (egy ideig nincsenek vonzó állampapírok, vegye a paraszt azt, amit elé teszünk), de a koronát valószínűleg a most beinduló TBSZ lejáratok teszik fel a mesterműre.

Egy 5 éves befektetési ciklus végén két logikus lehetőség van. A befektető továbbviheti a teljes összeget, ezzel most nem foglalkozunk, mert csak elodázza a fellépő problémát. A másik logikus lehetőség, hogy a pénz egy részét kiveszi (mármint a TBSZ hatálya alól), és egy részét tovább viszi. Na most pontosan ezt lehetetlenítik el hosszabb lejáratú államkötvény esetében. Nincs részkivét. Miért? Csak. Így a delikvens egyetlen dolgot tehet, felszámolja az egész számlát, mivel az államkötvénye garantáltan nem együtt jár le a TBSZ számlával, el kell adnia azt (ez kb. 2% veszteséget jelent, amikor az éves kamat 2-4%), és utána újra meg kellene vennie az új TBSZ számlához. Csak hát ilyenkor már valószínűleg nem az újabb vásárlás forog a fejében, hanem az, amit a Nyuszika mondott a medvének hasonló esetben. Kinek jó ez? Szerintem senkinek, csak a bürokratáink még ezt nem tudják.

Persze nem ez lesz az egyetlen ilyen eset a magyar jogtörténelemben, amikor teljesen fogalmatlan emberek alkotják meg a szabályokat. Sőt az sem biztos, hogy meg fogják változtatni. Hosszú évek óta hasonló a helyzet például a magyar tőzsdei árfolyamnyereség adó rendszerével, ami szabályosan megpróbálja kicsinálni azokat, akik konszolidált, alacsony volatilitású termékekkel foglalkoznak. Hogyan is működik ez? Számoljunk át mindent forintra! Nem lenne elég csak a valós nyereséget? Ugyan már! Az nem üt eléggé! Pontosabban nincs semmi probléma, ha veszek egy jó volatilis tech céget, és elbukom a pénzem 70%-át. Utána már nem az adózás fog zavarni :))

De mi lesz akkor, ha veszek egy alacsony volatilitású, konszolidált, elterjedt terméket? Akkor könnyedén megszívom. Például mit szóltok a egy 7-10 éves államkötvényeket tartó ETF-hez? Ugyanerre az időszakra csak 2%-ot buknánk vele, ez azért nem tétel, év végén meg le is írhatjuk az árfolyamveszteséget… Muhahaha, ezt bevettétek:))

Valójában ebben az időszakban a forint több, mint 6%-ot gyengült, így az adóelszámolás során nem veszteség “keletkezik”, hanem 4% nyereség. Adózni fogsz a veszteséges ügylet után is! Persze a forint árfolyammozgása hosszú távon kiegyenlítődhet, de azért elég szánalmas, hogy a hazai adórendszer korrelációban van a valós nyereség/veszteség eredményekkel. És arról még nem is szóltunk, hogy a modern csatornákat használó bróker rendszerek minden megbízást ezer tételre bontanak, így a fenti korreláció kimutatásához gyakran végtelen mennyiségű excel táblázaton át vezet az út.

Még egyszer megkérdezném: kinek jó ez? – de Lázár János már megadta a választ.

 

 

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.