Részvények taktikusan 2.

Lehetséges-e a részvények hozamát kihasználni úgy, hogy a kockázatból csak kisebb szeletet hasítunk ki magunknak?

A megoldás kulcsa mindig a tartási időszak helyes megválasztása. Akkor van részvényünk, amikor az biztonságosabbnak tűnik, és eladjuk amikor a kockázat növekedését érzékeljük. Ez minden taktikai rendszer alapja. A megvalósításra ezer meg ezer módszer létezik, ezek közül most az egyik legegyszerűbbet fogom bemutatni.

A szisztéma alapja ebből a cikkből származik. Ebben az MSCI World index elmúlt 45 évére 3 taktikai módszert vizsgálnak meg. Csak a havi zárókat vizsgálva részvényt tartunk, ha:

a. A havi záró az előző csúcstól számítva 10%-os sávon belül van,

b. A havi záró az előző csúcstól számítva 20%-os sávon belül van,

c. A havi záró új csúcs.

Amikor a fenti feltételek nem teljesülnek, akkor államkötvényeket tartunk. A cikkből kiderül, hogy az a. illetve c. módszerrel magasabb hozam érhető el, mintha a teljes időszakban tartottuk volna az MSCI World indexet. De ez csak mellékes. Sokkal fontosabb tény, hogy a maximális drawdown (csúcs-mélypont beesések) mértéke feleződött ezzel a módszerrel. 50% helyett 20% illetve 18%. Mit jelent ez? A taktikai módszerrel megkapjuk a teljes buy and hold hozamot, de a kockázat mértéke lejött a bőven elviselhető 18-20% drawdown értékre. Heuréka! Ráadásul a módszer egyszerű, minden hónap végén rá kell nézni a befektetésünkre és megállapítani, hogy sávon belül van-e (új csúcson a c. verzióban) és ennek megfelelően tartani tovább, vagy venni helyette államkötvényt, illetve visszaszállni később, amikor a körülmények és feltételek adottak.

Egyszerű és hatékony. Ezek a legjobban működő módszerek a pénzügyi világban, de mielőtt egyetlen cikk alapján belevágunk egy 20-30 éves projektbe kicsit vizsgálódjunk alaposabban. Mi lehet a baj?

Az indexeket azért használják tesztelésre, mert hosszú történeti adatsor áll rendelkezésre, így az adott elképzelést különböző gazdasági környezetekben teszteljük. Ez fontos szempont, de messze nem az egyetlen. Az indexek problémája az, hogy elméleti instrumentumok. Nem tudok indexet vásárolni, csak egy olyan befektetési eszközt, ami megpróbálja leképezni az index mozgását. És ez hatalmas különbség. A papír mindent kibír, de a valóságban már nagy és kis szereplők adnak-vesznek, lökdösik ide-oda az árat, ami vagy úgy viselkedik, ahogy kéne, vagy nem. A való világban árrés van a vételi és eladási ár között, költségek vannak és még sorolhatnám. Szumma szumárum befektetési szisztémák tesztelése mindig szerencsésebb olyan termékek árfolyamán, amelyek adhatók vehetők és nem pusztán elméleti konstrukciók.

Jelen esetben rögtön ki is derül a turpisság. MSCI World indexbe csak néhány éve lehet befektetni az URTH ETF-en keresztül, de a likviditása a mai napig kívánnivalót hagy maga után. Van tehát egy nagyszerű elméleti eredményünk, de a gyakorlati megvalósítás kérdéseket vet fel. Mit tehetünk ilyenkor? Például megvizsgáljuk a módszert más részvény indexekre. Ezzel választ kaphatunk egy másik lényeges kérdésre is: mennyire robosztus a módszer? Vajon nem arról van-e szó, hogy az MSCI World esetében úgy kanyarogtak az árfolyamok, hogy éppen jó volt, de ezt semmi sem garantálja a jövőbeni ármozgásokra. Garantálni persze semmi nem fogja, de ha robosztus a módszer (sok instrumentumon működik), akkor legalább valószínűsíti.

Az előző részben felsorolt ország/régió ETF-ek kiválóan megfelelnek erre a célra. A leghosszabb történettel rendelkező ETF-ek közül kerültek ki, különböző ármozgások jellemzik őket, köztük van az egyik legsikeresebb ország, az USA, az európai sikerország, Németország,  az elvesztegetett évtizedekről ismert Japán, és az új feltörekvők. Merítésnek jó lesz.

A 10%-os módszert vizsgáltam meg ezekre az ETF-ekre, mert ez bár kisebb hozamot produkált, mint az új csúcs módszer, de sokkal ritkább váltásokat igényel, így kisbefektetők számára jóval praktikusabb. A megvalósítás során felmerült még az a kérdés is, hogy az előző csúcs (innen számítjuk a 10% sávot) a hónapon belüli legmagasabb ár, vagy itt is csak a hó végi zárókat vegyük figyelembe. Személy szerint jobban preferálom a második módszert, mert a záró árak, különösen hó végén, valódi forgalommal kijelölt, megállapodott árak, míg egy napon belüli max értéket egy elszabadult robot is kijelölhet, minimális kötési értéken. A biztonság kedvéért mindkét módszert bevizsgáltam.

A következő fölmerülő kérdés, hogy miért várnánk a hó végi záróra a 10%-os sáv meghatározásánál? Hiszen ilyenkor többet eshet, és már nem 10% drawdown értéknél adjuk el, hanem mondjuk 20%-on. Az eredmények is jól mutatják, hogy hiába 10%-ban állapítjuk meg a sávot, a valós (hó végi) visszaesés értéke elérheti a 18-20%-ot is. Nem lenne jobb, már hó közben reagálni? Akkor nem várnánk meg, hogy tovább essen, hanem rögtön eladnánk 10% körül. Leteszteltem ezt a változatot is.

Az alábbi teszt eredmények 2004-2016(április 30) időszakra vonatkoznak. A kormányzati kötvény a TLT volt minden esetben. Fontos még, hogy a teszt során csak egy évre visszatekintő csúcsokat vettem figyelembe, mert ez egyszerűbb volt, és jobban is működött, mint az eredeti cikkben szereplő abszolút csúcsok figyelembe vétele.

Havi, H DD Havi, C DD Napi DD
SPY 8.9% 21% 6.7% 24% 5.0% 29.0%
EWJ 1.6% 33% 3.1% 29% -0.2% 40.0%
EWG 8.8% 37% 8.0% 37% 10.3% 29.0%
EEM 8.0% 28% 10.5% 27% 4.2% 49.0%

Minden hozam évesített hozam USD-ben.

A Havi, H jelzésű oszlopban a havi zárót vettem figyelembe, de a csúcs az elmúlt egy év hónapon (és napon) belüli legmagasabb ára. A Havi, C esetében a csúcs a legmagasabb havi záróérték. Innen számoljuk a 10%-ot. A Napi oszlopban a napi záróértékeket vettem figyelembe, a csúcs számítás pedig az elmúlt egy év legmagasabb napi záró értéke.

A buy and hold hozamokat az előző bejegyzésben találjuk.

Az első következtetés, amit levonhatunk, hogy az eredeti cikkben az MSCI World indexre vizsgált szisztéma jól működött más ármozgást produkáló részvénypiacok esetében is. A DD érték feleződött, hozam általában (3:1 arányban) magasabb, mint buy and hold esetében. A szisztéma valóban csak havi záróval működik, a napi záró figyelésekor csak az EWG esetében kaptunk jobb eredményeket. Ez talán elsőre meglepőnek tűnik, de jól magyarázható. A legtöbb index életében előfordulhat, hogy a 10%-os sávhatár környékén ingadozik. Egyik nap felette zár, másik nap alatta. A napi ár használatával ilyenkor folyamatos veszteséget szenvedünk. Alatta zár, eladjuk, felette zár, visszavesszük, és így tovább. Ha hosszú ideig tart a folyamat, vagy nagy volatilitás mellett, akkor egész komoly veszteségek jöhetnek össze. A táblázatból is látható, hogy ebben az esetben akár 40-50% is lehet a DD értéke, ami alapjában véve értelmetlenné teszi az egész 10%-os módszert. Havi zárók esetében ilyen oszcilláláció jóval ritkábban eshet meg, mert nagyobb lépésekben vesszük figyelembe az ármozgást.

A havi rendszerek esetében a csúcsszámítás két módszere nem hozott egyértelmű eredményt. Akár hónapon belüli csúcsot veszünk figyelembe, akár csak a legmagasabb havi zárót, megkapjuk a kívánt eredményt (buy and hold hozam, fele volatilitás mellett), de a két módszer között a jószerencse fog dönteni. A DD értékekre nincs jelentős hatással ez a választás, a hozamokra már inkább. De még abban az esetben is, ha a kevésbé szerencsét hozó módszert választjuk a végeredmény sokkal előnyösebb lesz hozam/kockázat szempontból, mint a buy and hold módszer.

Ügy tűnik, van már egy módszerünk a taktikus részvénytartásra, ami egyszerűen és kevés macerával kivitelezhető, felezi a várható maximális veszteséget, miközben a hozam nagy részét megtartja, vagy szerencsés esetben túl is szárnyalja. Mi kell ennél több?

Például egy másik módszer. De ez már egy következő bejegyzés lesz.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged , . Bookmark the permalink.

One Response to Részvények taktikusan 2.

  1. Pingback: Részvények taktikusan 4. | lustaport

Comments are closed.