Részvények taktikusan, még egyszer

Eddigi írói munkásságom során egyik jellemző dilemma volt, hogy mennyi információt osszak meg piaci időzítés ügyében. Jól nyomon követhető ez a könyvekben is, A lusta portfólióban mereven elzárkóztam mindenféle időzítési próbálkozástól, a részvény ETF-es könyvben már szerepeltek időzítésre alkalmas információk, például a csúcsok felismerésének aknákkal teli témakörében. Végül bedobtam a törülközőt, és az Okos pénz tele van hardcore időzítési megoldások ismertetésével. Ez elvileg rendben is lehetne, a könyvek sorrendje egyre több tudást, tapasztalatot feltételez, és mindig kihangsúlyoztam, hogy csak fegyelmezett  megközelítéssel, alapos kutatómunka után érdemes időzítési algoritmusokkal foglalkozni.

Mégsem volt véletlen ez a rendszeresen előtörő dilemma, mert valahol a mélyen tisztában vagyok vele, milyen könnyű bevinni a tapasztalatlan versenyzőket az erdőbe ebben a témakörben. Sőt, nemcsak a tapasztalatlan versenyzőket. A papíron olyan szépen mutat minden, a legtöbb rendszer megvalósítása egyszerű, kevés munkát igényel. Sajnos a gyakorlat mindig más. Leírhatom én ezerszer, hogy ilyen meg olyan tapasztalat kell, gondolja végig mindenki ezerszer, stb., de a lényeg úgyis a gyakorlatban dől el. Amikor veszteséggel el kell adni a pozíciót. Majd visszavenni egy hónap múlva magasabb áron. Aztán dühöngeni, amikor hónapon belül megint zuhan, és ha eladjuk, visszaemelkedik hó végére, ha fegyelmezetten tartjuk, akkor természetesen még alacsonyabb áron zárja a hó végét. Minden rendszernek vannak rendkívül frusztráló időszakai. És ezt elmondhatom akárhányszor, úgyis a gyakorlatban dől el, ki hogy állja a próbát. Ez ugyanolyan figyelmeztetés, mint amikor a befektetési alapok lábjegyzete írja, hogy a múltbeli hozamok…, miközben az egész kiadvány a múltbeli hozamokat népszerűsíti.

Lehet mondani, legyen ez az olvasó felelőssége, és ha nem mondjuk, akkor is így van, de azért kicsit mégis furcsa egyik oldalról befektetői alulteljesítésről cikkezni, utána meg ismertetni taktikai rendszereket. Persze az alulteljesítés elsődleges forrása a média által generált ad-hoc időzítés, és egy szisztematikus rendszer valóban hasznos lehet. Csak éppen simán átcsúszhat ad-hoc bénázásba is gyakorlatlan kezekben.

Ennek megfelelően, most eddigi “bűneim” ellensúlyozására egy súlyos figyelmeztetés következik. A taktikai rendszerek megvalósítása sokkal nehezebb, mint látszik, és a profiknak se nagyon sikerül! Írtam már erről régebben, de most egészen megdöbbentő adatokat olvastam egy cikkben. Ebben megnézték a taktikai alapok (összesen 57) teljesítményét és összevetették a VBIAX Vanguard alap (USA részvényt és kötvényt tartalmazó 60/40 portfólió) hozamával:

tac1

A legutolsó oszlop izgalmas, itt szerepel azon taktikai alapok száma, amelyek az adott időszakban túlteljesítették a Vanguard 60/40 alapját. 3 évtől kezdve egyenletes nulla. Azaz az amerikai piacon nincs egyetlen taktikai alap sem, amelyik értelmezhető időtávon túlteljesítette volna a legprimitívebb portfóliót. Elképesztő.

Jómagam sokat alázom a pénzügyi világ neves szereplőit legyen szó aktív alapokról, gurukról, szakértőkről, vagy éppen újságokról, de ilyen eredmény eszembe se jutott volna. A cikk szerzőjének is első gondolata az volt, hogy itt valami nem stimmel, biztos nem a hozamra hajtanak, hanem a kockázatot csökkentik. Itt a blogon tárgyalt szisztémák esetében is láttuk már, hogy a taktikai rendszerek főbb jellemzője nem is annyira a hozam növelése, hanem a visszaesések mérséklése. Meg is nézték ugyanezen taktikai alapokra a volatilitás és a hozam arányát Sharpe mutató segítségével.

tac2

A helyzet így is totál tragédia. Az éves időszaknál hosszabb periódusokban 2 darab alap csúszott be 10 éves időtávon, amelyik képes volt jobb eredményt elérni, mint a VBIAX. Megint csak elképesztő.

Fogalmazzuk is meg magunk számára: az elmúlt 5-15 éves időszakban az amerikai piacon nem voltak képesek összetákolni olyan taktikai alapot, ami egyértelműen megverte volna egy olcsó, kiegyensúlyozott index alap teljesítményét. Mit is akarunk, akkor mi egyszerű befektetők? Több szerénységet barátaim!

Persze az alapok siralmas eredménye több olyan tényező függvénye, ami csináld magad megvalósítás esetében nem érvényesül. A taktikai alapok átlagos díjterhelése 1.38%. Ez áll szemben a Vanguard alap 0.08%-os díjával, rögtön megteremtve a hendikepes szituációt. A 15 éves adatokból látszik, hogy a taktikai átlagos hozam 2%-kal maradt el a VBIAX hozamától, a különbség jelentős részét önmagában a díjterhelés magyarázza. Ebben nincs is semmi meglepő, hosszú távon általában szinte mindent megmagyaráznak a költségek.

Valószínűleg a benchmark sem teljesen igazságos. Egy 5-10 eszközosztályból válogató portfóliót ezen eszközök átlagos teljesítményével kellene összevetni és nem az elmúlt időszakban kiemelkedően jól teljesítő amerikai részvény/kötvény kombóval. Persze az alapok sem könnyítették meg a saját helyzetüket. Többségük a blogon tárgyalt egyszerű módszereknél jóval bonyolultabb eljárásokat talált ki piaci időzítésre, és úgy tűnik sokadszorra bizonyosodik be a tőzsdén, hogy az egyszerű dolgok jobban működnek. Mentségükre szolgáljon, hogy alapként tényleg nehezebb mondjuk egy primitív mozgóátlagos rendszerrel előállni. Rögtön adódik a kérdés, hogy ehhez miért van szükség szakértelemre (és magas alapkezelői díjra!!!), másrészt a jól átlátható rendszereket könnyű megszívatni. Ez természetesen csak akkor merül fel, ha sikeres lesz és nagy tőkét mozgat, de akkor biztosan. Hó végi zárót figyeli sok milliárd dollár? Kicsit állítgassunk rajta! Néhány ilyen kör, és az egykor sikeres algoritmus befuccsol.

Hagyjuk is meg az alapoknak a saját időzítési problémájukat, és foglalkozzunk a sajátunkkal. Mire tanítanak minket a fenti adatok? Szerénység, óvatosság, körültekintés. Nem olyan egyszerű ez az időzítés dolog. Ha nincs meg bennünk az erős vágy és tenni akarás megfelelő tapasztalattal párosulva, sokkal jobban járunk egy egyszerű statikus portfólióval. A taktikai rendszerek frusztrációt jelentenek. Nincs rájuk örökélet garancia. Sőt, amelyik népszerű lesz, az szinte biztosan megszűnik jól működni. Használatuk során végig ott lesz velünk a bizonytalanság, nem jártunk volna-e jobban, ha semmit se csinálunk? Kötelező elem lesz a jó veszteség elnyelő képesség, ami csak a gyakorlott tőzsdei játékosok jellemzője.

Búcsúzóul azok számára, akiknek nem sikerült véglegesen elvennem a kedvéét bármiféle időzítési próbálkozástól, bemutatnám az eddigi történetében tökéletesen működő taktikai alapot. Sajnálatos módon csak 3 éves története van, és nem részvényeket időzít, hanem magas hozamú kötvényeket. HYLS a tickerkódja, és pontosan azt csinálja, amit elvárható egy ilyen alaptól, biztosítja az alapeszköz hozamát, de levágja a túlzott visszaeséseket:

hy

A fenti charton a HYG (magas hozamú kötvények) és a taktikai HYLS mozgását látjuk. A hozam nagyjából ugyanannyi az elmúlt 3 évben, de míg a HYG 8%-os visszaesést is produkált az induláshoz képest, a HYLS beérte max -1% eséssel. Van még remény :))

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged , . Bookmark the permalink.