Az index befektetők fegyelmezettebbek

Mindig is sejtettem a címben megfogalmazott állítás igazságtartalmát, de mostanáig nem láttam olyan adatot, ami ezt megerősítette volna. Sokszor volt szó a behavior gap jelenségéről, mely szerint a befektetők jóval alacsonyabb teljesítményt érnek el, mint amit az általuk tartott eszköz lehetővé tesz. Ezt a jelenséget mindig általánosságban vizsgáltuk, egy kalap alá véve a tapasztalt és kezdő, illetve a különböző stílusú befektetőket.
A tanulmányok idézése közben folyamatos volt bennem a gyanú, hogy azok a befektetők, akik megfogadják tanácsaimat egyszerű, átlátható ETF portfóliók építése ügyében, sokkal jobban teljesítenek az átlagnál. Ugyanis ebben az esetben az a kiinduló állapot, hogy lemondunk az extra teljesítmény hajszolásáról, eleve az átlagot, a ritka változtatást célozzuk meg. Ez a lusta portfólió lényege. Nyilván ezek a befektetők is elcsábulnak, amikor neves szakemberek mondják, hogy lassan vége a bika piacnak, csináljuk ezt vagy azt, de a kiindulási pont mégis egy átgondolt döntés, a piaci aktivitás csökkentéséről. Aki elfogadta a lusta portfólió koncepcióját, valószínűleg kevésbé lesz érzékeny a sajtóhírekre, a beszélő fejek jótanácsaira. És lőn világosság.
Az index befektetők esetében tényleg jóval kisebb a behavior gap.

Nir Kaissar vette a fáradtságot és a Morningstar (legnagyobb internetes befektetési alap adatbázis) segítéségével megvizsgálta a behavior gap mértékét az aktív illetve index alapok viszonylatában. És pontosan az jött ki, amire számítani lehetett. 3 és 5 év távlatában nincs nagy különbség, de az elmúlt 3 illetve 5 évben nem is történt semmi izgalmas a tőzsdén. A 10 éves időtávban már benne van a 2008-as válság, a 2011-es gyors zuhanás, ebben az időszakban már elválhatott az ocsú a búzától. El is vált. Az index alapok befektetői az eszközök hozamának 96%-át érték el. Az aktív alapok befektetői 71%-ot. Ez már radikális különbség. Más adatokból régóta tudjuk, hogy szó sincs arról, hogy az aktív alapok magasabb hozamot értek volna el, és lett volna miből visszaadni. Az aktív alapok alacsonyabb hozamából jóval többet hagytak veszendőbe a befektetőik.

Ez természetesen logikus fejlemény, de a tényszerű megerősítés azért fontos, mert a tőzsdén egyáltalán nem a logika uralma jellemző. Az aktív alapok befektetői könnyebben veszítik el a bizalmukat az alapkezelőben krízis helyzetekben, hiszen pont azért bérelték fel őket, hogy kivédjék ezeket a helyzeteket. Hajlamosabbak ad-hoc döntésekre, a hozamok hajszolására, és az érzelmeik könnyebben befolyásolják döntéseiket. Egy index befektetőtől jobban elvárható, hogy felkészült legyen az esésre, hiszen jól ismerheti a hisztorikus adatokat. Eleve azzal a döntéssel vágott bele a befektetésbe, hogy beéri az indexek teljesítményével.
Ez a különbség még radikálisabb külföldi (amerikaiak számára külföldi) befektetések esetében. Az index befektetők az elérhető hozam 85%-át tették zsebre, az aktív alapok befektetői mindössze 33%-ot. Ezek az adatok jól kidomborítják a bizalom szerepét a befektetések kezelésében. A külföldi befektetések esetében nyilván kevesebb információ áll rendelkezésre, így jóval hamarabb elfogy a bizalom az aktív befektetők részéről, amikor nem azt kapják, amire számítottak. Mondjuk belevesznek egy három éve szárnyaló alapba, ami utána zuhanórepülésbe kezd. Az index befektetők sokkal jobban felépíthetik várakozásaikat az addigi hisztorikus adatok tanulmányozásával.

Tanulj az adatokból! Legyél te is fegyelmezett index befektető!

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged , . Bookmark the permalink.