Költségátlagolás

Részlet egy olvasói levélből:

A permanens portfólió mellett szimpatikus számomra a költségátlagolás (cost averaging) módszere, mivel nagyon egyszerű és könnyen megvalósítható szabályrendszere van ennek is. Arra gondoltam, hogy a rendszeres megtakarításaimból egy ilyen befektetést is indítanék, pl.: negyedévente megvenném valamelyik SP500 indexet, mindig azonos összegért, hosszútávon. Van egy youtube video is, amelyik ezt Warren Buffett ajánlataként, tanácsaként mutatja be: https://www.youtube.com/watch?v=vMsf7s52LzM

Nem találtam sehol olyan kimutatást, ami megmutatná, hogy ez a módszer mennyire működőképes, készítettem ezért egy excel-t SPY-ra 2000-től, negyedéves vásárlásra (pl.: 2000 USD) Nekem az éves átlagos növekedés 5%-ra jött ki, ami kevesebb, mint amit a részvénypiac éves 7%-os növekedésére mondani, írni szoktak. Elszámoltam magam valahol, vagy ez a realitás? Az 5% ráadásul nominális se az inflációt, se a költségeket nem vesz figyelembe. Köszönöm, ha vetsz rá egy pillantást.

Valóban nem írtam még a dollar cost averaging (DCA) módszeréről. Ennek egy egyszerű téveszme az oka. Egyrészt az internet tele van a módszert ismertető és népszerűsítő anyagokkal, másrészt – ez volt a téveszme – úgy gondoltam, a DCA nem választási lehetőség, hanem adottság. Egy befektető akkor választja ezt a módszert, ha a rendszeres jövőbeni jövedelmét szeretné befektetni, nem a most rendelkezésre álló összeget. A fent idézett levél nyomán jöttem rá, hogy a rendelkezésre álló összeg befektetése esetében is egy vizsgálható alternatívát jelent a DCA. Persze már én is javasoltam ezt a módszert több aggódó befektetőnek, akik úgy gondolták, hogy most éppen túl rizikós számukra a részvénypiac (kíváncsi leszek, mit gondolnak majd a medve piac mélypontján!). De ezek a javaslatok nagyjából arról szóltak, hogy ossza 2-5 részre a rendelkezésre álló pénzt, és egyenlő időközönként fektesse be ezeket a részeket az elkövetkező 2-3 évben. Ez a módszer vagy bejön, vagy nem, de semmiképpen sem az igazi DCA, amikor nagyon hosszú ideig, egyenletes részletekben fektetünk be.

Az elkövetkezőkben a klasszikus DCA matematikáját mutatom meg, így minden érdeklődő megértheti a módszer erősségeit illetve gyengéit.Szintén hasznos lesz ez a példa más szempontból is. A könyvekben több alkalommal is arra biztatom az olvasókat, hogy ne higgyenek el senkinek semmit. Egy 10-20 évre szóló befektetési szisztéma olyan elkötelezettséget igényel, ami csak úgy érhető el, ha utánaszámolunk minden adatnak, megvizsgáljuk a történeti viselkedést, elmélyedünk az adott rendszer megismerésében. A fenti levél szerzője pontosan ezt tette, és ezért hatalmas elismerést érdemel. Sajnos a megvalósítás során néhány hiba is becsúszott, ezért most közösen elvégezzük helyette a gyakorlatot, jobban rávilágítva azokra a pontokra, ahol elcsúszhat egy ilyen számítás. Befektetési ügyekben az igazán nagy dolgok sohasem csili-vili konferenciákon dőlnek el, hanem hozamszámítás közben 🙂

A levélíró ötlete több szempontból is figyelemre méltó. Az előzmények nem láthatóak, de alap portfóliónak egy permanens jellegű portfóliót választott. Erről ugye azt tudjuk, hogy a kockázata (és a hozama) moderált, kevéssé érzékeny a kezdőpontra, így a mostani buborékos időkben is jó választásnak tűnik. Ezt a portfóliót egészíti ki a dollar cost averaging módszerével. Így két legyet üt egy csapásra. Két lábra helyezi a teljes portfólióját, ami a diverzifikációhoz hasonlóan kiegyenlítettebb hozamot biztosít(hat). Másrészt figyelembe veszi az aktuális állapotokat, a túlértékeltséget, a várható hozamok alacsonyabb szintjét. Erről többször írtam az elmúlt időszakban például itt.

A hosszúra nyúlt bevezetés után nézzük is meg, mi jellemzi a DCA-t és milyen hibákat tudunk elkövetni hozamszámítás közben.

Az első hiba, amit a levélíró elkövetett: rossz adatokat használt. Az adatok az investing.com-ról származnak, de ez másodlagos. Jegyezzük meg, az internet tele van rosszabbnál rosszabb részvényadatokkal! Mármint az ingyenes része. Ez a dolog senkit nem kímél, bármilyen nagynevű versenyzőről van szó. Nagyon sokáig a Yahoo megbízható ingyenes adatot szolgáltatott, de ezt 2017 közepén teljesen felrúgta. Tudomásom szerint a Google adatait sem állítják be a kifizetett osztaléknak megfelelően. A kisebb szolgáltatók meg teljesen kiszámíthatatlanok. Erről a problémáról már volt szó a blogon, de attól tartok sokan bele fognak még sétálni ebbe a csapdába.

A megoldás egyszerű: légy alapos! Ellenőrizd több helyen a forrásaidat. A problémák jellemzően az osztalékfizetés és a split események figyelmen kívül hagyása miatt következnek be, tehát nem arra van szükség, hogy az elmúlt 15 év adatai ellenőrizd napról napra. Ellenőrizd a vizsgált időszak két végpontját. Stimmel az aktuális ár? Ezer helyen ellenőrizheted. Utána nézd meg a kezdőpont záróárát. A 2000. év induló SPY adatát például itt ellenőrízheted, de bármilyen más dátumot megadhatsz. Az adott nap fölé viszed a kurzort, és kiírja a megfelelően beállított záró, nyitó, stb. értékét. Az internet tele van grafikon rajzolókkal, adatforrásokkal, több helyen is ellenőrizheted, hogy az általad használt adat rendben van-e. Ha rossz adatokból indulsz ki, nincs az a csoda, ami jó számításhoz vezethet. Miért nem mondom meg, honnan tölts le? Mert pillanatnyilag nem ismerek jó minőségű ingyenes adatforrást, és mint a Yahoo példája mutatja, ezek az információk gyorsan avulnak. Az előbb megadott Stockcharts megbízható, sokak által használt forrás, de ingyen nem tudsz tőlük adatot letölteni. De hidd el, bármilyen szolgáltató használsz, lehet hiba az adatokban. Az egyiknél több, a másiknál kevesebb. Miután letöltötted, az már a te adatod. A te érdeked és felelősséged, hogy ellenőrizd, mennyire megbízható.

Az adatkérdés után térjünk át a hozamszámításra. DCA kalkulációkkal tele az internet, egyszerű átlagszámításról van szó. Vagy nem. A DCA igazi természetének megértéséhez érdemes túllépni a sokat citált példákon. Egy egyszerű DCA kalkuláció átlagolja az árakat (mindig ugyanannyit fektetünk be), az átlagárból kiindulva kiszámítja a hozamot, és utána az időszaknak megfelelően évesíti azt. OK, de melyik időszakra? A teljesre? Az azért nincs teljesen rendben. Főleg abban az esetben, ha olyan befektetések hozamával hasonlítjuk, amikor az induló időpontban befektetjük a teljes tőkét. Valójában minden egyes részlet külön-külön befektetés más és más (egyre rövidülő) időszakkal. Ráadásul hiába fix az összeg, a reálértékük is különbözik. Nem ugyanannyit ér, ha most fektetek be 1000 dollárt, mint 15 év múlva. Valójában egy DCA hozam kalkuláció nem is olyan egyszerű, mint azt a számítási példák sugallják. És akkor még arról nem is szóltam, hogy ennél sokkal egyszerűbb hozamszámítási feladatok is gondot okoznak sok ember számára, nem véletlenül került be egy forintos hozamszámítási gyakorlat az érettségi tesztbe (7. kérdés, 50% alatt a helyes válaszok aránya).

A következőkben két időszakra számítjuk ki a DCA hozamát, és kétféle hozamot fogunk kalkulálni. Terminológiában az általam használt program (Amibroker) elnevezéseit követjük. CAR az évesített hozam. Összeadjuk a teljes időszakban keletkezett hozamokat, elosztjuk a teljes befektetett tőkével és évesítjük a hozamot. Mármint a program. Ezt a hozamot számolta a levélíró, de ez önmagában nem sokat mond a DCA valódi hozamáról. Ezért a jelenítjük meg a RAR értéket is. Ez a risk adjusted return rövidítése, de sajnos ugyanilyen megnevezéssel különböző források más és más hozamokat számolnak. Jelen esetben arról van szó, hogy a keletkező hozamot korrigáljuk a kitettség mértékével. Tegyük fel, hogy egy adott időszakban 10%-ot emelkedett a tőzsdeindex. Amennyiben a tőkém 10%-át fektettem be, akkor a teljes tőkére vetített hozamom 1% volt, 50% befektetése esetén 5%. A teljes hozamom nyilván függ attól, a portfólióm mekkora hányada volt az adott befektetésben. De egy adott befektetés hozama nem függ az én ilyen döntéseimtől, ennek megfelelően a RAR értéke 10% lesz mindkét esetben. Tehát a RAR mutatja meg egy adott befektetés hozamát, nem a CAR értéke. Mivel a dollar cost averaging is részleges kitettséget biztosító befektetés, ebben az esetben is sokkal többet mond el a módszer lényegéről a RAR értéke, mint a CAR.

Ezzel együtt a CAR értéke is fontos, mert ő mutatja meg, hogy ugyan alacsonyabb kitettség mellett, de végül is mennyit kerestem az adott módszer használata mellett.

Lassan már egy regényt írok, és még mindig nem láttunk számokat, szóval térjünk a tárgyra. Két időszakra fogom kiszámolni a DCA hozamát, a kezdőpontokat pirossal jelölve:

spyl

A kezdőpontok választása két esetet modellez, mi van, ha a sáv tetején illetve a sáv alján vágunk bele költségátlagolásba. Természetesen egy sáv alját illetve tetejét csak utólag tudjuk azonosítani, nem akkor, amikor belevágunk. A tanulságok és a kíváncsiak kedvéért kiszámítottam a DCA eredményét havi, negyedéves és éves egyenlő részletekre egyaránt. A hozam százalékok nem teljesen pontosak, mivel nem volt kedvem fillérre eltalálni a részletösszegeket, ami a teljes kiinduló összeget felhasználja, de a lehetséges tanulságok leszűréséhez bőven hibahatáron belül leszünk.

2000.01.01.-2017.03.31. időszakra

CAR RAR
Buy and hold 4.80% 4.80%
DCA havi 4.40% 8.90%
DCA negyedéves 4.40% 8.80%
DCA éves 4.20% 8.60%

2003.01.01.-2017.03.31. időszakra

CAR RAR
Buy and hold 9.00% 9.00%
DCA havi 5.00% 9.90%
DCA negyedéves 5.10% 9.90%
DCA éves 5.00% 9.70%

A fenti adatokból szépen kirajzolódik a DCA valódi természete. Nézzük a fő megállapításokat:

  • A DCA nem fogja túlszárnyalni a buy and hold hozamát. Ez egyik esetben sem sikerült neki. Tehát, most rendelkezésre álló pénzösszeg esetében, azért ne válaszd a DCA-t, hogy majd így abszolút mértékben magasabb lesz a hozamod. Persze, ha a pénz maradék részét befekteted valami másba, akkor egy csúcspont környékén indított DCA akár meg is verheti a buy and hold hozamát, de ne felejtsük, a csúcspontokat mindig utólag tudjuk jól beazonosítani.
  • A DCA valódi ígérete, hogy eltünteti a részvény befektetésekre jellemző kezdőpont érzékenységet. Ezt jól mutatják a két időszak táblázatai. A buy and hold hozama 4.8% illetve 9% volt, attól függően, mikor vágtunk bele a befektetésbe. Ezzel szemben a DCA valódi (a befektetett összegre vetített) hozama stabil 8-9% értéket mutatott mindkét esetben. Ezért ideális választás az egyszerűségre törekvő, rendszeres megtakarításokkal rendelkező befektetők számára. Természetesen a befektetett összeg halmozódásával már szembesülünk a részvény befektetések általános kockázatával, így az idő múlásával előtérbe kerülhetnek diverzifikációs szempontok is.
  • A DCA nem nagyon függ a periodicitástól. Nincs jelentős különbség a havi, negyedéves, vagy akár éves ciklusok között a végeredmény szempontjából. Válaszd azt, ami a számodra legkényelmesebb.

Az eredmények természetesen némiképp különböznének más indexek, más időszakok választásakor, de a DCA fő jellegzetességei állandóak. Mindenképpen aktuális és életképes választás a mostani felértékelődött piacokon.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged , . Bookmark the permalink.

One Response to Költségátlagolás

  1. Pingback: Ingatlan vs. részvény | lustaport

Comments are closed.