Elfüstölő üzem 3.

A bitcoin, és a volatilitás short közös jellemzője, hogy rendkívül magas hozamot biztosított éveken keresztül. Amennyiben elvonatkoztatunk a befektetés tárgyától és nagy hozamú befektetési stratégiaként tekintünk rájuk, a konkrét eseményeken jóval túlmutató következtetések levonására nyílik lehetőségünk.
Sokakat izgató téma, hogy léteznek-e a tőzsdén kiemelkedő hozamot biztosító stratégiák. Először természetesen azt kell definiálni, mi a kiemelkedő hozam? A matematika törvényei alapján sok évtizedes távon a 40% feletti hozam már fenntarthatatlan. Ennél rövidebb időtávon ugyanakkor a felső határ a csillagos ég, elég ha ránézünk a bitcoin áralakulására. Ennek ellenére sokan gondolják azt, hogy nem léteznek évi 100% feletti hozamot produkáló stratégiák, ezek mind átverések, buborékok, vagy valami más probléma van velük. Ez nagyjából igaz is, mégis paradox módon ez a meggyőződés vezethet a legnagyobb bukásokhoz is. Azt gondolnánk, hogy az így gondolkozó befektetők soha nem fognak beugrani piramis játékokba, átverésekbe és egyéb disznóságokba.

A probléma akkor keletkezik, amikor számukra hiteles személyeken keresztül, egy nagyon jó sztori ölelésében szembesülnek egy nagy hozamú történettel. Ilyen nem létezik, de ez most valami más… Az évszázad lehetősége. A bitcoin egy csodálatos sztori. Egy pénz, ami kiküszöböli a jelenlegi pénzrendszer hibáit. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg bitcoin befektető nem lenne berángatható egy átlagos piramisjátékba. Nagy részük buboréknak tartja a részvénypiacot. Mégis beszippantotta őket egy történet, ami sokkal bonyolultabb, minimum két esélyes, és nagy részüknek halvány fogalma sincs egy monetáris rendszer működéséről.

A volatilitás short esetében még kevésbé átlátható a mögöttes piac működése, ami sokkal jobban hasonlít egy biztosítási tevékenységre, mint valódi befektetésre. Rendszeres állandó jövedelem áll szemben ritkán jelentkező katasztrofális eseményekkel. A hagyományos biztosítási eseménnyel szemben itt még annyival nehezített a pálya, hogy amíg egy földrengést nem lehet előidézni, addig a volatilitás alapok elfüstölése zsákmányként jelenhet meg más piaci szereplők számára…

Bonyolultabb termékek esetében hiteles közvetítők katalizálják a bevonódást. A februári vola katasztrófa hozta felszínre annak a spekulánsnak a történetét, aki 4 millió dollárt bukott abban a bizonyos 20 percben. Előtte 2.5 év alatt 50e dollárból 2.5 milliót csinált. A fennmaradó 1.5 millió dollár más befektetők pénze volt. Ennek a történetnek ez a lényegi pontja. Interneten olvasgatva, másoktól hallva, a többség azt gondolja, ez hazugság, nem csinált ötvenszeres pénzt 2.5 év alatt, és milyen hülye az, aki bedőlt neki. Lám meg is lett az eredménye. Pedig valószínűleg nem hazugság, és te is ugyanúgy bedőltél volna neki, ha kellően hiteles forrásból érkezik az info. Képzeld azt, hogy egy megbízható családtagod éri el ezt az eredményt. Vagy a legjobb barátod. Megmutatja a számlatörténetét. Hidd el gyorsan elpárolog a hitetlenség, és kapzsiság lép a helyébe.

Ha nem fogadod el, hogy léteznek kiemelkedő hozamok, jóval védtelenebb leszel, amikor szembekerülsz velük. Hidd el, léteznek. Csak mindegyik mögött ott leselkedik egy számodra kevésbé átlátható kockázat. Valójában a tőzsde tele van ilyen lehetőségekkel. A volatilitás short mellett tipikusan ilyen terület az opciókiírás, a nagy tőkeáttételes martingale stratégiák, vagy más egyedi szituációk. Gyakran, aki csinálja, az sincs tisztában a kockázatokkal, ezért a legnagyobb jószándékkal sem fogja tudatni veled.

De nem is az a fő probléma, hogy léteznek magas hozamú stratégiák, magas, kevésbé átlátható kockázattal. Sokkal lényegesebb egy másik tulajdonságuk, amivel kevesen vannak tisztában: általában nem alkalmasak vagyon felhalmozásra.

Csinálhatsz évi 100%-ot öt éven keresztül is, ha utána 20 perc alatt elveszíted az egészet. Minél tovább megy a bolt, annál nagyobb lesz a végső fájdalom. Nézegetheted az elmúlt évek 10000%-os emelkedését a bitcoinban, ha utána a te beszállási pontodról 90%-ot esik az ár. Sokan még akkor is azzal fognak vigasztalni, hogy a 10 éve vásárolt bitcoin mennyit ér, de ki a francot érdekel ez, ha nem te voltál a 10 évvel ezelőtti vásárló?

Mit lehet akkor tenni? Kerüljük el nagy ívben a nagy hozamú stratégiákat, eszközöket? Ez is egy lehetőség, különösen ha nem túl magas a kockázatvállalási hajlandóságod. De önmagában az sem baj, ha kipróbálod magad ezen a területen is. Két nagy hibát követhetsz el, ha erre az útra lépsz. Túl nagy összeget helyezel el benne, és túl sokáig hagyod ott. Tipikus befektetői viselkedés, hogy először teszt jelleggel kisebb összeggel szállnak be, majd fokozatosan megjön az étvágy és betolják a másra félretett pénzeket is. Ezzel szemben jóval racionálisabb viselkedés, ha rögtön meghatározod azt a maximális összeget, amit rászánsz a kalandra (hajlandó vagy elbukni) és utána folyamatosan rebalanszírozol. Mindig kiveszed az elért nyereséget, és csak a veszteség pótlására teszel vissza pénzt. Azaz fix befektetési mérettel dolgozol. Amennyiben nagyon nincs szerencséd (gyorsan jön a nullázódás) ebben az esetben is el fogod bukni a kezdeti befektetést, de ahogy haladsz előre az időben, radikálisan nő az esélyed, hogy mindenképpen pozitív lesz a végső egyenleg. Nézzünk erre egy példát.

xiv

A sorozat előző posztjából kölcsönvett ábra az XIV volatilitás alap történetét mutatja. Azok a befektetők, akik 2011-ben beszálltak, 2018-ra elbukták a befektetésük 50%-át. Valószínűleg kevéssé vigasztalja őket, hogy volt olyan pont 2017 végén, amikor a kezdeti befektetés több mint tízszeresét érte XIV állományuk.

Mi történt volna, ha ugyanebben az időszakban fix mérettel tartjuk ugyanezt a pozíciót? Mondjuk minden hónap végén eltesszük a nyereséget, ha van, vagy kipótoljuk a veszteséget. Tehát minden hónap elején ugyanakkora pozíció mérettel indulunk. Ebben az esetben az időszak végén az indulótőke 2.7-szerese lenne a teljes időszak nyeresége, ami nagyjából 36%-os éves hozamnak felel meg. 50%-os bukta helyett. Azért ez mégiscsak jobb. Lemondtunk a nyereségünk egy jelentős részéről, cserébe radikálisan megnöveltük annak esélyét, hogy pozitív legyen a végső mérleg.

Hogyan néz ki ugyanez a bitcoin esetében? Tegyük fel, 2012-től havi fix mérettel tartunk bitcoin pozíciót. 2018 márciusára az indulótőke 13-szorosa lenne a nyereségünk. Szó se róla, ez az érték eltörpül az 1600-szoros nyereséghez képest, amit “szabadon engedett” befektetéssel értünk volna el, de még így is potom évi 250%-os hozammal büszkélkedhetnénk a kezdeti tőkére vetítve.

Egy fokkal reálisabban nézve ezt az ügyet, még kedvezőbb adatokat kaphatunk. A befektetők többsége 2016 végén fedezte fel a bitcoint magának. Ekkor jelentek meg cikkek a mainstream sajtóban, addig csak egy szűk bennfentes kör játékszere volt. 2016 decemberétől fix méret mellett 3-szoros nyereséget értünk volna el, míg “szabadon futó” változatban 9-10-szeres lenne ez az érték. De míg ez utóbbi érték teljes egészében elbukható, fix méret mellett ennek már jóval kisebb az esélye.

Annak illusztrálására, hogy fix méretű befektetés alkalmazása nagy volatilitású eszközökön milyen erős veszteségtűrő képességgel rendelkezik vessünk egy pillantást a DUST chartjára:
dust2

Ez az ETF az aranybányász szektor 3-szoros tőkeáttételt alkalmazó short változata. A nagy volatilitás miatt 2011 óta elveszítette értéke 97%-át. Ha ugyanebben az időszakban fix mérettel longoltuk ezt ezt a terméket, nyereségünk a kezdeti befektetéssel egy nagyságrendű lenne, közel évi 14%-os hozammal. Sokan adnák a fél karukat egy ilyen eredményért egy 97%-ot eső piacon 🙂

Visszakanyarodva alaptételünkhöz, nagy hozamú (és ezért általában nagy volatilitású) stratégiákat, eszközöket gyakran érdemesebb és értelmesebb fix mérettel kezelni, mint amolyan mindent vagy semmit alapon.

Ez még csak egyetlen tanulság volt, amit az elmúlt hónapok izgalmaiból leszűrhettünk. Folytathatnánk a sort olyan közhelyekkel, hogy mindig csak olyasmit vásároljunk, aminek jól ismerjük a működését, nagy veszteségeket a derivatív termékek, a tőkeáttétel és az opciók okozhatnak, vagy éppen elgondolkozhatnánk a szent stop loss működéséről az előző bejegyzésekben idézett esetekben.

Szintén nagyon izgalmas lenne arról elmélkedni, hogy a történeti adatokon végrehajtott tesztelés mennyire ad reális képet akkor, amikor a múltban nem kereskedett (például VIX), vagy éppen illikvid termék egy népszerű, nagy forgalmú eszközzé válik. Mennyire torzíthatja ez a kockázati értékelést és miért mond csődöt a legtöbb kockázatszámítási modell? De ezek a kérdések némiképp meghaladják képességeimet, meg egy blog formátum kereteit, ezért inkább az olvasóra bízom megválaszolásukat 🙂

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.