VIX alapokról utoljára

Közzétette negyedéves jelentését a Goldman Sachs, amiből az is kiderült, ők álltak a nyerő oldalon az éve eleji VIX mizériában. Nem véletlenül írtam mérnöki pontosságú kivitelézésről az adott nap részletes beszámolójában, már akkor is sejthető volt, hogy nem pusztán véletlen események láncolata vezetett az inverz alapok lenullázódásához.

A Goldman persze nem oka, hanem csak kihasználója volt egy strukturális problémának: a piaci likviditás már nem bírta elviselni a volatilitás alapok népszerűségét. Ismét egy példát láthattunk arra, amikor a “népszerűség átka” lecsap egy befektetési termékre. Ez egyáltalán nem ritka a pénzügyi piacokon, én is írtam már erről a jelenségről. Sajnos sok esetben nem könnyű megállapítani, mikor lett túl népszerű egy termék. Egy-egy alap esetében még vizsgálható az eszközállomány alakulása, bár ennek sincs jól meghatározható felső határa. Bonyolultabb, kevésbé átlátható termékek esetében már jelentős piaci szakértelem kell a túlpozicionáltság meghatározásához. Egyszerű hüvelykujj szabályként talán annyi lehet kimondani, hogy aminek nagyon felment az ára a saját történeti adataihoz viszonyítva, az kerüljön a “gyanús” dobozba. Egyáltalán nem véletlen, hogy az inverz volatilitás alapok is 175%-os hozamot produkáló 2017-es év után füstöltek el.

Néhány hónappal a februári sajnálatos események után, már érzékelhető, hogyan alakul a tájkép csata után. A középtávú alapok (pl. ZIV, VXZ) és a VXX változatlan formában működnek tovább, ezeket csak megcibálta a krízis. Az XIV megszűnt, így jelenleg egyetlen rövidtávú, likvid inverz alap létezik, az SVXY. A hasonló események elkerüléséhez ennek “volatilitás kitettségét” felére csökkentették. Így a napi elmozdulás a VXX ármozgásának fele (másik irányban). Az elvileg kétszeres tőkeáttételt alkalmazó UVXY esetében 1.5-re módosult a szorzó, míg a TVIX esetében változatlan a tőkeáttétel.

Általánosságban elmondható, hogy a volatilitás alapok továbbra is funkcionálnak – jóval alacsonyabb népszerűség mellett – spekulációs eszközként, bár a szükséges letét követelmények növekedése jelentősen rontott a hozam/kockázat karakterisztikán. Ugyanakkor az inverz alapok átalakulása megkérdőjelezte a volatilitás mint eszközosztály alkalmazhatóságát hosszabb távon gondolkodó befektetők számára. A rövid volatilitás alapok (XIV, SVXY) egyedülálló lehetőséget jelentettek jól behatárolt kockázat beépítésére a portfólióba. Ezek az eszközök minden strukturális problémájukkal együtt, egy részvényindex elmozdulásának 3-4-szeresét produkálták (tavaly éppen nyolcszoros volt a szorzó), míg a kockázat maradt a 100% szinten. Egy részvényindex esetében minimálisan 50% visszaesés lehetőségével kell kalkulálnunk, így könnyen látható, hogy kétszeres tőkeáttétel esetében már bukhatjuk a teljes pénzünket. Az inverz volatilitás alapok viszont 3-4-szeres tőkeáttételt biztosítottak ugyanekkora kockázat mellett.

Jómagam rendkívül sajnálom a mostani fejleményeket, a volatilitás alapokat az egyik legizgalmasabb innovációnak tartottam az ETF világban. Használtam ilyen alapot az Okos pénz első kiadásában szereplő Fix risk portfólióban, és külön könyvet is írtam a volatilitás alapok belső működéséről. Ez utóbbi könyv sorsáról is gondolkoztam az elmúlt időszakban, és végül úgy döntöttem, visszavonom forgalmazásból. A terület változásai mindenképpen igényelnék a jelentős átfazonírozást. Az alapok belső működése természetesen nem változott, de sok történeti adat, illetve a könyvben szereplő alapok listája is érvényét veszítette a piaci változások nyomán. Mivel nem érzékeltem mindent elsöprő érdeklődést a terület iránt, így kevésbé fájdalmas megoldásnak tűnik a visszavonás, mint új kiadás készítése. Ezzel a lépéssel a blogról is száműzzük ezt a témát, de izgalmas fejlemények esetén a további ETF évkönyvekben előkerülhet még ez a témakör.

Azok számára, akik továbbra is érdeklődnek a volatilitás alapok iránt, a Six figure investing követését ajánlom.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.