A kockázat különös természete

A kockázat egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindig onnan támad, ahonnan nem számítunk rá. A pénzügyi piacokon ezer meg ezer formában van jelen, amelyek többsége már csak az esemény után válik láthatóvá. A profi szereplők garantáltan belefutnak ún. black swan eseményekbe a pályafutásuk során, idén ilyen volt a volatilitás alapok nullázódása, kicsit régebben a svájci frank esése. Az érintett alapok népszerűségétől függően természetesen a befektetők szélesebb köre is érintetté válhat, különösen krízis időszakokban. Ilyen volt idehaza a nyílt végű ingatlan alapok esete, de a 2008-as válság ennél jóval cifrább eseteket is produkált, például amikor a szuper biztonságosnak hitt pénzpiaci alapok addig elképzelhetetlen módon, negatív hozamokkal örvendeztették meg befektetőiket.

Most mégsem ezekről a lehetőségekről, hanem a kockázat egyik legkülönösebb megjelenési formájáról fogok beszélni, amikor nem vállalunk kellő mértékű kockázatot. Időzítési szempontból persze kicsit veszélyes most erről értekezni, senkit sem szeretnék biztatni arra, hogy most kezdjen nagy bevásárlásba a legkockázatosabb termékekben, de az elmúlt időszak értékelése jó tanulság lehet a hosszabb távú jövőre vonatkozóan.

A 2009 óta tartó bika piacot végigkísérte  a kockázatos eszközöktől való félelem. Az időszak elején a medve visszatérésétől tartottak sokan, a FED elhibázott politikájától és így tovább. Az időszak közepétől a volatilitás csökkenése, és a részvényárak tartós emelkedése új narratívát hozott magával: túl drágák ezek az eszközök. Azóta még drágábbak a részvények, így mostanra ez a narratíva kiegészült a túl régóta tart a bika illetve hamarosan invertálódik a hozamgörbe érvekkel.

Természetesen ez a folyamatosan építkező wall of worry jellemzője minden bika piacnak és valójában egyetlen ősi félelemre vezethető vissza: a részvények nagyon sokat tudnak esni. Minden befektető attól tart (jogosan), hogy a frissen vásárolt részvények megunják a kitartó rallizást, és egy év múlva akár 50-60% bukóban üldögélhet az aktuális vásárlásai nyomán. Ez a befektetői tériszony.

Persze meg lehetne nézni, hogyha például vakon minden év elején részvényt vásárolunk, akkor milyen gyakran fordul elő velünk ilyesmi, de ez az érzelmek világa, nem a racionalitásé. Mit diktálnak az érzelmeink? Jó esetben azt, hogy maradjunk kevéssé kockázatos eszközökben, rossz esetben azt, hogy vásároljunk olyasmit, amiben nem látjuk a kockázatot.

De a kockázat ennél sokkal ravaszabb dolog. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy milyen teljesítményt nyújtott a mostani bika piacon az (USA) részvény, az arany és az alacsonyabb kockázatot hordozó változó kamatozású (USA) kötvény .

koc2

2018-ra eljutottunk oda, hogy a részvények akkor is jobb teljesítmény nyújtanak a teljes időszakban, ha a következő medve piacon elveszítik értékük 60%-át. A kis kockázatban utazók megnyerték a napi csatákat és elveszítették a háborút. Hasonlóan jártak a befektetők egy kisebb, ám annál hangosabb csoportját képviselő “gold bug”-ok. Ők a pénzügyi rendszer összeomlását vizionálták az elmúlt évtizedben, és egyetlen menekülő eszközben hittek, az aranyban.

Mi ebből a tanulság? Minden döntésed kockázatot hordoz. Nincs kerülő út. A kockázatkerülés is jelentős kockázatot hordoz, csak egy hosszabb időtávon, mint ami éppen most a fejedben van. Természetesen senki sem mondja, hogy 100% részvényt kellene tartanod. De miért ne tarthatnál 10-20-30%-ot, vagy többet, ha a tűrőképességed megengedi. Egy jól kiegyensúlyozott portfólió leveszi a nagy döntések kockázatát a válladról. Nemcsak a részvények esetében. A fenti grafikon alapján például az arany teljesen haszontalan eszköznek tűnik. A volatilitása, kockázata jóval magasabb, mint egy kis kockázatú kötvény befektetésnek, de a hozama ugyanott van.
Nézzük azonban meg egy kicsit hosszabb távon:

koc1

Ezen az időtávon már közelebb van a hozama a részvényekhez, mint a változó kamatozású államkötvényekhez, de ami ennél is fontosabb, volt olyan 3-4 éves időszak, amikor az arany biztosította volna egy kiegyensúlyozott portfólió hozamának legnagyobb részét. Rendszeres rebalanszírozás mellett ez maradandó hozamelőnyt jelent a portfólió egészére nézve.

Az üzenet egyértelmű, egy jól kiegyensúlyozott portfólió, mérsékelt kockázatvállalás mellett a hosszútávú befektetés alfája és omegája.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized and tagged . Bookmark the permalink.