Többször írtam már piaci időzítéshez használható taktikai rendszerekről illetve a területhez kapcsolódó csapdákról, amelyek könnyen a susnyásba terelhetik a kevés tapasztalattal rendelkező versenyzőt. Az elmúlt évek olvasói interakciói alapján pontosan a szükséges tapasztalatok hiánya teszi problémássá ezt a területet. Bármennyire is egyszerű rendszerekről beszélünk, értelmezésükhöz, használatukhoz kereskedési, (árfolyam) adatkezelési és backteszt tapasztalatokra van szükség, ami nemhogy egy átlagos befektető, de az aktív kereskedők számára is gyakran ingoványos terepet jelent.
A kritikai értékelés hiánya miatt a pénzügyi nyilvánosságban megjelenő statisztikai adatokat felvonultató publikációk túlnyomó része ún. curve fitting kategóriába tartozik. Egyszerűen szólva, ráhúznak egy mintát a múltbeli adatokra, aminek semmi relevanciája nem lesz a jövőre vonatkozóan. Persze a szerző odaírja, hogy a múltbeli adatok blablabla… és mossa kezeit, de valójában mindenki jobban járt volna, ha meg sem szólal.
A curve fitting egy kiirthatatlan jelenség, a tudományos igényű publikációkat sem kíméli, tulajdonképpen mindig csak a mértéke kérdéses. Igényes módszertan, és erős jellem esetén kisebb, míg torzító motivációk (pénz, hírnév) hatására jelentősen megnő az esélye. Eleddig a legjobb módszertani javaslat, amit hallottam e tárgyban, az volt, hogy mindenkinek közölnie kéne hány próbálkozásból jutott el az adott eredményhez. Sajnos ez nyilvánvalóan betarthatatlan.
Mint a legtöbb pénzügyi információ esetében, a curve fitting kiszűrésében is sokat segíthet a józan eszünk használata. A legjobb kiindulási állapot, ha senkinek nem hiszünk el semmit, és kétkedéssel közelítünk minden eredményhez. Tipikusan ignorálandó minden statisztikai tény, ami érzékelhető publikációs kényszerhez kapcsolódik. Valaki szeretne bekerülni a hírekbe. A twitteren felbukkanó, majd a gazdasági sajtóba átszivárgó jellemzően “amikor így viselkedett a piac, mint most, akkor ez és ez történt” felütésű cikkek azonnal mehetnek a kukába. Maximum könyvjelzőbe tenni, és ránézni 5 év múlva. A számítástechnikában kevésbé jártas olvasók számára elárulom, hogy kellő számú paraméter használatával bármilyen adatsoron található olyan minta, ami az esetek 90-100%-ban teljesült. Ez csak fantázia és számítási kapacitás kérdése, és semmi jelentősége nincs a jövőre nézve.
Általában véve jó módszer az ideák karanténba zárása néhány évre. Az aktuálisan izgalmasnak és tutinak látszó ötletek többsége néhány év múlva csak egy szürke sikertelen próbálkozásnak látszik majd a sok jövőre vonatkozó be nem teljesült jóslat között. Az alábbiakban én is ezt fogom tenni, előveszünk néhány évekkel ezelőtt tárgyalt taktikai rendszert, és megnézzük hogyan viselkedett out of sample adatokon.
A 10 hónapos mozgóátlag használatát piaci időzítésre Meb Faber népszerűsítette, a blogon 5 éve tárgyaltam a rendszer robosztusságát. Nézzük meg hogyan teljesített ez a rendszer az elmúlt években.
A logika egyszerű, amikor az SP500 havi záró értéke a 10 hónapos mozgóátlag felett van, SPY-t tartunk, ellenkező esetben hosszú lejáratú kötvényeket (TLT). Különböző kezdő időpontoknál így alakult a rendszer teljesítménye (MaxDD: maximális visszaesés havi adatokon):
| Kezdőpont | Éves hozam | MaxDD | |
| SPY | 2007 | 10.10% | 51% |
| SPY/TLT | 2007 | 12.80% | 20% |
| SPY | 2011 | 14.60% | 19% |
| SPY/TLT | 2011 | 13.80% | 15% |
| SPY | 2016 | 16.60% | 19% |
| SPY/TLT | 2016 | 14.90% | 15% |
2007-től indulva kiváló eredményt produkált a rendszer, hozam magasabb, mint a benchmarkként használt SPY-é, a kockázata kisebb mint a fele. Faber 2006-ban publikálta tanulmányát, tehát a 2007-től kezdődő teljes időszak publikáció utáni out of sample adatsor. Meg is állhatnánk itt, és elégedetten hátradőlhetünk, minden kiválóan működik.
Érdemes azonban megnézni az elmúlt 10 év (2011-től) illetve 5 év (2016-tól) adatsorát is. Szép fokozatosan eltűnik a rendszer előnye a benchmarkkal szemben. A benchmark hozama már magasabb ezekben az időszakokban és a kockázat terén mutatott előny is radikálisan csökken. Az 5 éves adatsoron még mindig jobb a 10 hónapos rendszer hozam/kockázat mutatója mint a benchmarkké, de a különbség már minimális.
Ez a jelenség egy pszichés kockázatra hívja fel a figyelmet, amit soha nem fogunk megérteni a maga mélységében pusztán a számok nézegetésével. Faber könyve és módszere nyilván csak a publikáció utáni évek során jut el egyre több potenciális alkalmazóhoz, akiknek a többsége azóta azt tapasztalja, hogy a módszer egyre kevésbé nyújt előnyt a benchmarkhoz viszonyítva. Tehát a szimpla buy and holdhoz képest érzékelhetően több munkát jelentő stratégia egyre inkább sok hűhó a semmiért. Lassan elfogy a türelem és pont akkor marad abba az időzítés, amikor a legnagyobb szükség lenne rá…
Folyt. köv.
lustaport 