A kormányzó párt politikájának központi eleme jól kitalált üzenetek megfogalmazása, majd a végtelenségig tartó sulykolása. Aki uralja a sajtót, uralja a közvéleményt, uralja az országot. Egyszerű, és 10 éve jól működő logika. Kell hozzá persze egy kissé tehetetlen, passzív népesség, de ezzel az adottsággal jól állunk idehaza.
Egy idő után azonban az élet benyújtja a számlát. Thatcher asszony örökbecsű mondása szerint “az a baj a szocializmussal, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze”. Ennek jeleit kezdjük megtapasztalni Magyarországon. Benzin ársapka egy évig? Utána évekig élvezhetjük a duplázódó kis- és nagykereskedelmi árrést. Hasonló folyamatok játszódnak le több más, a kormány által sanyargatott szektorban. Ez teljesen normális közgazdasági viselkedés: kiszámíthatatlan környezet -> magasabb kockázati felár.
A repedések már 2022-ben megjelentek a rendszerben, de 2023-ra már egészen elképesztő példáját láthatjuk a PR kormányzás kudarcának. Ez a migrációellenes politika.
A legtöbb józan szakértő egyetért abban, hogy Magyarországon célszerű lenne valamilyen átlátható, értelmes bevándorlási politikát kialakítani, mert nem áll rendelkezésre elég munkaerő. Ehelyett a következő történt:
- 2015-től masszív migrációellenes kampány indul, aminek az első csúcspontja egy sikertelen népszavazás,
- határkerítés épül,
- 2016-ban szigorítják az embercsempészetre vonatkozó törvényeket, és ezzel egy időben új börtönépítési program indul,
- kampány, kampány, kampány, közben kiutasítanak mindenkit, akit lehet, és szakmányban ítélik el az embercsempészeket,
- 2022-re a börtön populáció 12%-a külföldi embercsempész, de mivel a börtön építési programból nem sok minden valósult meg, ez egyre nagyobb terheket ró a rendszerre
- 2023: elkezdik szabadon engedni az elítélt embercsempészeket, a büntetésük letöltése előtt.
Tanulság: nem olyan mindenható az állam, mint amilyennek mutatja magát.
A kormány másik kedvenc tevékenysége: a hosszútávú érdekek beáldozása rövidtávú előnyökért. Ez szinte alappillére a Fidesz politikájának, jól emlékezünk rá, hogy a nyugdíjrendszer egyik lábának felszámolásával rúgta be az ajtót 2010-ben. Az akkor eltűnt pénzt azok a gyerekek fogják kifizetni, akiknek a megszületését most kézzel-lábbal és hitelekkel próbálja ösztökélni a kormányzat.
Most éppen az oktatás van soron, ennek illusztrálására nézzük meg az alábbi ábrát:
A függőleges tengelyen az egy főre eső GDP, a vízszintes tengelyen a matematikai teszteken elért átlagos pontszám. A korreláció egyértelmű. Az ok-okozaton el lehet vitatkozni, bár az olajban gazdag országok pozíciója azt sugallja, hogy a gazdagság önmagában nem teremti meg a jó oktatást. Azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a két dolog összetartozik. A fejlett gazdaságok működtetéséhez jó reálszakemberek kellenek.
Ehhez képest mostanra sikerült olyan vonzóvá tenni a tanári pályát, hogy idén már szinte senki nem jelentkezett reálszakos tanárképzésre.
Tanulság: az állam mindig kellően erős a romboláshoz.
Mi köze mindennek a hosszútávú befektetésekhez? Te fizeted számlát. Magasabb díjak, alacsonyabb hozam formájában.
Frissítés: Nem kellett sokat várni az utolsó bekezdés igazolására. Új adót vezet be a kormány a megtakarításokra.
lustaport 