Hírünk a nagyvilágban

Régi vesszőparipám, hogy az Orbán éra mindent leuraló politikájának köszönhetően, kipusztulóban az értelemes közbeszéd Magyarországon. Elvétve jönnek szembe értelmezhető mélységű megszólalások politikai témában, a papagájkommandó zaja mindent elnyom. Az egyik utolsó mohikán, Tölgyessy Péter, akit mindig érdemes meghallgatni. 2023-ban még nem szólalt meg…

Egy évvel ezelőtti Partizán interjújában, sok más téma mellett, már beszélt arról, hogy Magyarország könnyen elszigetelődhet nemzetközi téren. Ezt a folyamatot néhány nappal ezelőtti indexes Szent-Iványi beszélgetés érdekes adalékokkal színezte. Jóval anekdotikusabb illusztrációja jelenlegi elfogadottságunknak, ha benézünk egy Orbán megszólalást idéző Twitter posztra érkező mémesített reakciókba:

Pártszimpátiától függően különböző módon lehet értékelni külpolitikánk alakulását, de befektetői szempontból tagadhatatlanul egy új kockázat megjelenése ad némi gondolkodnivalót az elkövetkező évekre.

Ez pedig a Magyar Állampapírok ügye. Jómagam soha sem tartottam ideális eszköznek hosszútávú portfólióban, de el kellett ismerni, hogy aki nem akarja devizában tartani az összes megtakarítását, és könnyen elérhető, kis kockázatú forintos befektetést preferált, annak ideális eszköz volt Prémium Állampapír vásárlása. Az ingyenes kincstári számla szintén vonzó opció olyan időtávon, ahol a költségeknek már kiemelt szerepe van.

Sajnos 2023-ban történt néhány fejlemény, ami újragondolásra késztetheti azokat, akik eddig lelkes vásárlói voltak a Magyar Állampapíroknak. Az egyik ilyen a bevezetőben említett nemzetközi poziciónk alakulása, ami tovább ronthatja finnaszírozási helyzetünket és felveti akár egy csendes HUXIT lehetőségét. Nem véletlen, hogy a kormány legutóbbi intézkedései a hazai állampapír tulajdonosi kör kicsit erőszakos szélesítését célozza, mert a külföldiek esetében gyorsabban szakad el a cérna. A józan paraszti ész azonban arra tanít, hogy amit nagyon el akarnak adni nekünk, azt nem biztos, hogy olyan jó megvenni…

És lám-lám a feltételek is változóban. Zéró kamatprémium, növekedő lejárati idők. 7%-os infláció mellett, egy 1.5%-os kamatprémium azt jelentette, hogy 20%-os hibahatárt biztosítottak az infláció számításában. Nem kell összeesküvés elméleteket gyártani arról, hogyan manipulálják az inflációs adatokat (bár a hazai számításból fájó módon kimaradnak a lakhatási költségek), elég arra gondolni, hogy a központilag számított infláció egészen biztosan nem pontosan a te személyes inflációd. Egy 20%-os hibalehetőséget lefedő kamatprémium megadta azt a játékteret, ami valószínűsítette, hogy reálértéken nem fogsz veszíteni PMÁP befektetéseken.

20% körüli inflációnál, nulla kamatprémium mellett, ez már kicsit más játék. Minden hosszútávú befektetés minimális célja a realérték megőrzése. A mostani PMÁP konstrukcióban ez a maximális cél. Erre rakódik még rá néhány extra kockázat.

Jelenleg szerintem csak a jövőbeni állampapír vásárlásokon érdemes elgondolkodni, a meglévő PMÁP portfólió lecserélése valószínűleg meggondolatlan lépés lenne. 2024-ben még évi 20% környékén fog ketyegni, várhatóan ennél jóval alacsonyabb infláció mellett (persze a magyar inflációs előrejelzések pontossága az albán légierő méretével vetekszik). Ezzel együtt hosszabb távon felmerülhet a már meglévő állampapír portfólió lecserélése is.

Értelmezhető célpont ebben az esetben EU-ban forgalmazott (accumulating) kötvény ETF vásárlása. Ennek optimalizálása elsőre nem tűnik egyszerű feladatnak. A konverzió sikere befektetési szempontból 3 tényezőn múlik :

  • a PMÁP várható reálhozama (erről mondunk le)
  • az átváltási árfolyam
  • a kötvény ETF várható reálhozama.

Nagyon kicsi az esélye, hogy mindhárom tényező kedvező legyen. Amikor a PMÁP várható reálhozama beesik (megugró infláció), a forintárfolyam gyengélkedni fog. Ez történt tavaly ősszel, és nem jártak túl jól, akiknek akkor támadt kedve devizára konvertálni a befektetéseiket. Amikor a külföldi kötvények várható reálhozama magas, az erős devizát hoz magával, kevesebbet vásárolhatunk ugyanazért a forintért. Mindezt persze színesítheti, hogy milyen lejáratot veszünk (ez mennyire kompenzálja az árfolyamváltozást). Nem egyszerű az optimum megtalálása. Ha nincs kezünkben a bölcsek köve, akkor valószínűleg egy dollar cost averaging típusú fokozatos konverzió a legjobb útvonal.

This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.