Lassan 30 éve vagyok aktív tőzsdei befektetések területén. Ennyi idő alatt meglehetősen sok emberrel kerültem kapcsolatba, akik betekintést engedtek az általuk követett stratégiába, vagy annak teljes hiányába. Minél tapasztaltabb az ember, annál könnyebben és kevesebb információból meg tudja ítélni mások hol tartanak az úton. Ebből a szempontból a tőzsdei/befektetői társadalom elég jól rétegzett, a balek minden megszólalásában az marad, a félműveltek másoktól kölcsönzött gondolatokkal operálnak, a profik meg csinálják és keveset beszélnek.
Az alábbiakban megkísérlem bemutatni az általam felismerni vélt főbb kategóriákat, ahova a tőzsdei befektetők túlnyomó része besorolható, a jellemző hibákat és az optimális menekülési útvonalat. Nyilván minden ilyen besorolás önkényes és szubjektív, de talán segítséget jelenthet további jellemfejlődésre, vagy a szerző megutálására 🙂
A piramis alján az igénytelenek állnak. Itt álljunk is meg egy pillanatra, mivel ez a szó meglehetősen lekicsinylő. Eszemben sincs igénytelennek nevezni bárkit, mint embert, és kimondottan bosszantani szokott, amikor minden szakma képviselője elvárja, hogy az ő dolgaival kiemelten foglalkozzunk. Mindenki igénytelen egy csomó területen, engem is beleértve, és jó esetben igényes néhány területen. Egyáltalán nem elvárás, hogy pont befektetőként legyünk igényesek. A baj azzal van, ha valaki minden területen igénytelen, vagy éppen büszke arra, hogy egy adott területen az (például a humán értelmiségek kedvenc időtöltése azzal dicsekedni, milyen gyengék matematikából).
Miután ezt tisztáztuk, nézzük meg, mi jellemzi az igénytelenek befektetői habitusát. Ők azok, akiknek nagyjából fogalmuk sincs semmiről befektetési ügyekben, és a legkisebb hajlandóságot sem mutatják, hogy változtassanak ezen. Ahelyett, hogy elolvasnának 2-3 befektetésekkel foglalkozó könyvet, kicsit kutakodnának az interneten, inkább fórumokra járnak és ilyen kérdések nyomán ismerhetők fel:
- Melyik állampapírt vegyem?
- Melyik befektetési alapot vásároljam?
- Hogyan alakul az euró árfolyam?
- Van x millió forintom, mit csináljak vele?
Azon túl, hogy a zéró tudás semmilyen szakterületen nem vezet sehova, a legfőbb probléma ezzel a megközelítéssel, hogy nagyjából a mosógépvásárlás szintjén próbál kezelni egy meglehetősen komplex világot. Az eredmény is ennek megfelelő lesz, ők fognak a pánikok idején eladni és az eufóriában vásárolni, bedőlni az irreális hozamígéreteknek. Ez a réteg alapvető jövedelemforrása a pénzügyi intézményeknek, jól reagálnak a marketing üzenetekre, nem érzékenyek a költségekre és hallgatnak a bank ügyintézők ajánlásaira…
Egyetlen menekülőút létezik ebből a földi pokolból, ha találkoznak egy számukra hiteles emberrel, aki rábeszéli őket valamilyen inflációvédett befektetésre (például Prémium Állampapír) és a továbbiakban képesek kitartani ennél a megoldásnál.
A következő csoport a tévelygők csoportja. Nevezhetjük őket kezdő befektetőknek, ha ez udvariasabban hangzik, de a kezdő befektetők egy kis hányadából később haladó vagy éppen profi szereplő lesz. Most viszont a többségről lesz szó, aki képtelen egyről a kettőre jutni ebben a világban.
A tévelygők már tanulni akarnak. Hajlandóak néhány könyvet is elolvasni, de azért ezek elég szárazak tudnak lenni, míg az emberek sokkal jobban szeretik a szórakozva tanulást. Egy dolgot szoktak elfelejteni, hogy a mozijegy, színházjegy pénzbe kerül, a szórakozásnak ára van. Ez az ár befektetések esetén egész magasra tud nőni.
Mit csinálnak a tévelygők? Követik a szociális médiában aktív szereplőket. Hogyan választják ki őket? A fellépésük alapján. A webdesign alapján (konkrétan találkoztam ezzel, hogy valakinek azért van igaza, mert jobban néz ki a weboldala). A szórakoztató faktor alapján. Egyszer megkérdeztem egy közepesen népszerű Youtube csatorna tulaját, hogy miért mutogat általa portfóliónak hívott förmedvényt, aminek 50%-a Tesla részvény. Azt mondta, “ő csak szórakoztat, és ezt a látogatók is tudják”. Ja, biztos szórakoztató lesz, amikor buknak rajta 50%-ot.
A lényeg, hogy véletlenül se az alapján választanak példaképeket, hogy mennyire használható tudást nyújtanak. Ezért nem is okolhatóak különösebben, hiszen rendkívül nehéz ilyen tartalmat találni. A magyar pénzügyi Youtube 99%-a azon túl, hogy megtanítja az alapfogalmakat (mi a részvény, hogyan néz ki egy bróker számla), teljesen hasznavehetetlen. Random ötletelés, néha súlyos dezinformációval társítva. A helyzet egy fokkal jobb az internet más szegleteiben (például a Hold alapkezelő blogjai, vagy az Elemzésközpont írásai megbízhatóan tartják a színvonalat), de a szomorú helyzet az, hogy a valódi tanuláshoz angol nyelvre kellene váltani és legalább a Twitterig szaladni, ha megbízható, naprakész információval akarunk dolgozni. Kevésbé naprakész megközelítéshez pedig (angol) könyveket olvasni.
Szóval a tévelygők alapvető problémája, hogy hiába akarnak tanulni, ha nem tudják jól megválasztani, kitől érdemes. Ez nem könnyű feladat, de a megoldhatatlantól azért elég messze van. Jómagam úgy kezdtem a tőzsdei karrieremet, hogy az Amazonról rendeltem több körben 20-30 könyvet és ezeket szépen becsülettel végigolvastam. Ezután valahogy könnyebben meg tudtam állapítani, ki beszél totál sületlenségeket, ki mozog teljesen elvont elméleti világban, és ki az, aki évtizedek tapasztalatát próbálja megosztani velem.
Tévelyegni rendkívül sokáig lehet. Sok embert ismerek, aki évek, évtizedek óta lelkes fogyasztója a pénzügyi tartalomnak, de igazán nincs működő stratégiája. Ők megrekedtek ebben a világban, a pokol tornácán lézengenek, ahonnan csak egy váratlan nagy bukta tudja kizökkenteni őket. A bukáson túl még két út vezet kifelé ebből a csoportból. Az emberek egy része egy idő után elveszíti az érdeklődését a pénzügyek iránt. Nem ad sikerélményt, mégis foglalkozni kell vele, nem jó dolog ez. Valószínűleg végül vesznek valami egyszerűt, ingatlant, befektetési alapot, állampapírt és magára hagyják az egészet. Foglalkozzon ezzel, akinek hét anyja van. Nagyon sok befektetőt csak nicknév alapján ismerek, de ezek a nicknevek 5-10 évente teljesen lecserélődnek.
A másik útvonal a tudatra ébredés. Ezt eredményezheti egy jó befektetési könyv elolvasása, vagy pusztán az önreflexió hajalma, és abból a felismerésből indul, hogy nem jó, amit eddig csináltam. Ez a felismerés általában belépőt jelent a következő szintre.
Ekkor belépünk az óvatos építkezők csoportjába. Aki nem először jár erre, sejtheti, hogy ezzel a csoporttal van a legbensőségesebb kapcsolatom. A könyvek nyomán sokan írnak, kérdeznek, így meglehetősen sok tapasztalatom van ezzel a réteggel. Közös jellemzőjük, hogy van egy jól fizető állásuk, és az itt keletkező rendszeres jövedelmet szeretnék időtálló módon félretenni. Felismerték, hogy ehhez tudatos hozzáállásra, tanulásra van szükség, de túl sok idejük nincs erre. A felismerés mögött jellemzően az áll, hogy volt már néhány rossz befektetésük, és ami ennél fontosabb, ezt hajlandóak beismerni önmaguk előtt. Szintén közös jellemző az alacsony kockázatvállalási hajlandóság, ami szerencsére összhangban van a befektetési célokkal (nem a pénzügyi műveletekből akarnak meggazdagodni, hanem a szakmájukból).
Ezek az emberek általában egy statikus portfóliónál kötnek ki, időnként némi egyedi részvényvásárlással színezve. Az idevezető út azonban nem olyan sima, mint gondolnák. A leggyakrabban elkövetett hiba a halogatás. Tudom, hogy mit kéne tennem, de nem teszem. Ennek gyökere általában az információs paralízisnek nevezett jelenség, amikor a túl sok információ bénultságot hoz magával. Most akkor milyen indexet vegyek? Milyen lejáratú legyen a kötvény? Legyen arany, vagy ne legyen? Melyik ETF-et válasszam. Egy összegben, vagy részletekben? Nem túl kockázatos most a piac?
A legegyszerűbb statikus portfólió kiépítését is könnyű ezernyi kérdéssel túlbonyolítani. És miközben ezekre a kérdésekre keresem a választ, hozok egy észrevétlen döntést: nem fektetem be a pénzemet. Ez a legrosszabb döntés. Ennél szinte mindig jobb (ha nem vállal valaki túlzott mértékű kockázatot, de mint írtam, erre a körre ez nem jellemző) ha bármilyen allokációban, bármilyen ETF-ekkel csinálok egy induló portfóliót, és utána kezdek kezdek agyalni a részletkérdéseken. Ezeknek a részletkérdéseknek amúgy sincs akkora jelentősége, mint gondolnánk.
A fenti problémát leszámítva az óvatos építkezők csoportja természetesen nagyon jó úton jár. Az eszközallokációs stratégiák optimális megoldás kínálnak egy átlagos tudású befektető számára. Csak ki kell tartani mellettük 10-30 évig. Ez utóbbiról sajnos még nincs tapasztalatunk idehaza, ez egy relatíve új műfaj, de a jelek bíztatóak. Egyre többször találkozom tudatosan felépített hosszútávú portfólióval.
Ebből a csoportból nincs menekülési út, illetve csak lefelé vezet. Maradni kell.
Csak hát az adrenalin ne lenne! Következő csoportunk a kalandvágyók (kalandorok) csapata. Ebből a körből így néz ki az általam mindenkinek javasolt eszközallokációs megoldás kritikája: unalmas. És milyen igazuk van! Ez az egyik nagy előnye.
Sajnos ez nem passzol mindenkinek a személyiségéhez. Hízzon vagy fogyjon, de ficánkoljon. A kalandvágyók csapata tájékozott. Olvasott könyveket, kisujjában van minden alap- vagy középszintű tudás részvényekről, kötvényekről. Valószínűleg jól értik az eszközallokációs stratégiát is, csak nem szeretik. Osztalékrészvényeket akarnak, ingatlant venni jó időben, kötvényeket magas hozamnál, devizával spekulálni. A bátrabbja tőkeáttételben nyomja, a szuicid hajlamúak az opciós piacon próbálkoznak.
Ezeket az embereket az adrenalin mozgatja vagy a túlzott önbizalom. Jellemzőjük a közepes-magas kockázatvállalási hajlandóság, céljuk az átlag feletti hozam. Mellékállásban. Ez a mellékállás választja el őket a következő csoporttól, ők nem döntötték el, hogy a tőzsdén (bitcoin, NFT…) professzionális szereplőként jelennek meg. Csak egy kis extrajövedelem. Csak egy kis extra izgalom. Nagyjából ez a mellékállás jelleg választja el őket a siker lehetőségétől is.
A piacon az idő túlnyomó részében hatékonyan be vannak árazva a pénzügyi termékek. Ezt az árazást napi 24 órában a világ minden táján tevékenykedő professzionális szereplők végzik. Ők teszik helyére az SP500 értékét, a forint árfolyamát, és részben a magyar ingatlanok árazását is. Most komolyan hihető, hogy valaki napi fél-egy órában mellékállásban megtalálja az ideig óráig megjelenő félreárazásokat?
Az alapkoncepció hibás, miszerint sikeres lehetsz mellékállásban a világ legélesebb versenykörnyezetét biztosító piacon.
Ebben körben egyetlen tényező fog rendet rakni: a vakvéletlen. Valaki időben vett bitcoint, és még el is adta időben, mert mondjuk egy palotát akart venni magának. A másik éppen az ingatlanpiac mélypontján jutott sok pénzhez. A harmadik viszont nem lesz ilyen szerencsés. A negyedik sem, és így tovább. A sikerszériák meglepően sokáig tarthatnak. Ugyanaz a rossz döntés (például Tesla opciót veszek az összes pénzemen) vezethet mesés profithoz, vagy hatalmas buktához is. A kettő közötti vékony határvonalat a vakszerencse rajzolja meg.
A nagy számok törvénye alapján a kalandvágyók ugyanarra a sorsra jutnak mint az igénytelenek, a tévelygésben ragadók: átlag alatti teljesítmény fognak elérni. De az útvonal legalább sokkal több izgalmat rejteget majd.
A kalandvágyók menekülési útvonalát a piac rendezi majd. Egy hatalmas bukta, vagy ennek hiányában az érdeklődés elvesztése. Az adrenalin nem fogja engedni, hogy egy alacsonyabb kategóriában stabilizálódjanak, felfelé pedig nem vezet út, mert ahhoz hiányzik egy döntés.
Ez a döntés egy karrierdöntés. Otthagyod az addigi szakmádat és professzionális szereplőként kívánsz megjelenni a tőzsdén. Az emögött álló motiváció másodlagos. Sok pénzt akarsz keresni. Pálmafák alól egy laptopon dolgozni. Térdre kényszeríteni az angol fontot. Mindez nem számít, a lényeg, hogy egy szakmaként tekintesz a tőzsdei világra és egy felfedezésre váró birodalomként. Ez a döntés jelenti a belépőt az ifjú titánok csoportjába, ahol a cél a tartós átlag feletti hozam elérése. A piramis csúcsa.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy másnap fel kell mondanod a munkahelyeden és betolni az összes lét. Ez a döntés ahhoz szükséges, hogy megjelenjen előtted a helyes út, ami a sikerhez vezethet. Több éves betanulási folyamat, a szakmai gyakorlat megszerzése, a kockázatok, kudarcok kezelése. Egy erős karrierdöntés adja meg azt a motivációs alapot, eltökéltséget, ami nélkül aligha fogsz boldogulni ezen a területen.
Azzal persze, hogy megteremted a siker alapjait, nem garantálod, hogy valóban sikerre fogod vinni. A piramis csúcsán valahol 1:100 vagy 1:1000 környékén lehet a valódi sikerráta, de az ifjú titánok számára pontosan ez a vonzó ebben a szakmában. Sikeresnek lenni ott, ahol nagyon keveseknek sikerül.
Mi jön a nagy döntés után? Az ifjú titán belevág. Könyveket olvas, tanfolyamokat látogat, mentorokat keres. Kialakít egy stratégiát, backtesztel, kereskedik. Aztán megint olvas, tanfolyamokat látogat… és így tovább. Szisztematikusan bővíti a tudását, átrágja magát a kudarcokon, feláll a nagyobb buktákból. A piac meg szelektál. Kiszórja a gyengéket. Vagy egy nagy buktával, vagy egy évekig tartó eredménytelen kereskedéssel. Nincs az az ember, aki évekig ölné az intenzív munkát, pénzt, energiát abba a tevékenységbe, ahol nem igazán sikeres. Ezt a piac az arcodba tolja. Évről évre, hónapról, hónapra, napról napra. Ez az egyik legkellemetlenebb ebben a szakmában, az állandó, kíméletlen visszacsatolás. Minden egyes döntésedről kiderül, hogy jó vagy rossz. Egy ideig, főleg az út elején, még különböző magyarázatokkal mentegetheted magad, rosszak a piaci körülmények, irracionálisak a befektetők, de a nap végén csak a számlád állása számít.
Ezt a nyomást nagyon kevesen tudják elviselni. De mégis mik a végső kudarc jellemző okai? Erre valószínűleg nemcsak én, de mások sem tudják a pontos választ. Nálam meglehetősen simán zajlott ez a folyamat (tegyük hozzá a sima jelzőhöz, hogy 2008-ban majdnem sikerült elfüstölnöm a számlámat), az első évtől nyereséges volt a kereskedésem, ezért leginkább azokra a tapasztalatokra tudok támaszkodni, amikor mások kerestek meg azzal, hogy segítsek nekik.
Az ifjú titánok többsége súlyosan alulbecsli az eltökéltséget és a befektetett munka mennyiségét, ami a sikerhez szükséges. Üljünk már le beszélgetni, hogyan működik ez az egész? Így kezdődik és végződik a megkeresések többsége. Miért nem írok könyvet az aktív kereskedésről? Hát persze, elolvastad már azt az ezret, amit írtak róla? Ööö, ajánljál már néhányat. Amazon.com.
Nem túl barátságos? Ez a világ nem az. Olyan tudásra akarsz szert tenni, amit kevesek tudnak. Miért gondolod, hogy tálcán fogja kínálni valaki?
Szintén gyakran találkozom a kockázatvállalás körüli problémákkal. Érdekes módon mindkét szélsőséggel. Van, aki nem hajlandó érzékelhető kockázatot vállalni. Ők az ún. papírkereskedők. Elméletben minden ok, de amikor meg kéne nyomni a gombot, az nem megy. Sajnos magas hozamot, csak magas kockázattal lehet elérni. Nincs olyan, hogy valaki évi 100% hozamot produkál, miközben nem kockáztatja azt, hogy egy ponton elveszíti a tőkéje 50%-át. És ez még egy elég jó paraméternek számít.
A sikeres tőzsdei kereskedők funkcionális pszichopaták. Brett N. Steenbarger írt a blogján egyszer egy kísérletről, amiben tőzsdei kereskedőket huzaloztak be kereskedés közben. Egyértelmű összefüggés derült ki a veszteségekre adott idegi reakciók és a profitgörbe alakulása között. A sikeres kereskedőkből egyszerűen kisebb idegi reakciókat váltott ki ugyanolyan méretű veszteség, mint a kevésbé sikeresekből. Nem tudom ez mennyire fejleszthető képesség, vagy születéskori adottság, de azt tudom, hogy átlag feletti hozamhoz átlag feletti kockázatvállalás szükséges.
A másik végletet azok jelentik, akik teljesen ész nélkül vállalnak kockázatot. Hiába generálok minden nyerőn hatalmas hozamot, ha egy ponton garantáltan elveszítem a teljes tőkét. Számít, hogy előtte 1000%-on álltam vagy 10%-on? A kockázatvállalásnak van egy jól kidolgozott matematikája, de a józan ésszel is elég messzire lehet jutni. Sok titánnak nem sikerül mégse.
A következő dolog, amit én rendkívül hiányolok ebben a körben, a rendszerben történő gondolkodás képessége. Sokan azt gondolják, hogyha néhány jól ismert szabályból fabrikálnak egy stratégiát, annak működnie kell. Hát esetleg meg kéne vizsgálni, hogy valóban működik-e. A valóság az, hogy nincsenek abszolút igazságok. Nincs olyan, hogy szent stop loss. Milyen mintához, milyen stop loss? Az egyik mintához 7% ár alapú stop loss illeszkedik, a másikhoz idő alapú 3 napos. Hulló késbe ne nyúlj, tartja a másik örökbecsű mondás. Bármikor készítek olyan rendszert, ami hulló késekbe nyúl folyamatosan és profitot fog termelni. Osztalékbefektetés? Nem létezik olyan. Részvénykiválasztási algoritmusok léteznek. Az egyikbe több osztalékrészvény fog kerülni, a másikba kevesebb.
A tőzsdén nem szabályok vannak, hanem rendszerek. Ennek megértése nélkül, rengeteg csapdába fogunk besétálni. Túl sok paramétert használunk? Kiváló, jól eladható múltbeli eredmények, silány jövőbeni teljesítmény. A szabályokat felvéssük egy kőtáblára és áhítatosan tiszteljük őket. Ide nem lesz ez elég. Egy rendszert ápolni, folyamatosan monitorozni kell. Mennyire robosztus, hogyan reagál a környezet vagy paraméterek változására?
A stratégiák rendszerként történő kezelésén túl ez a fajta szemlélet általánosságban is sokat segíthet. Az én szemléletem szerint a tőzsdézés alapvetően egy információkezelési probléma. El kell döntened minden pillanatban, hogy a rendelkezésre álló végtelen információ közül mit ignorálsz, és mit veszel figyelembe. Továbbá kezelned kell az egymásnak ellentmondó információk halmazát. Egy jó információmenedzsment rendszer mind a betanulás, mind a kereskedés során nagyon masszív támaszt nyújthat egy dinamikus, állandóan változó környezetben.
Nem sorolom tovább azokat a faktorokat, amelyek döntő tényezők lehetnek a siker felé vezető úton. A tőzsdei kereskedés ebből a szempontból kicsit a házassághoz hasonlít. Az utóbbiról az a mondás járja, hogy van 4-5 dolog aminek stimmelnie kell egy párkapcsolatban, hogy tartós házasságot eredményezzen. De a problémát az jelenti, hogy ha 4-5 dolog közül bármelyik hiányzik az önmagában zátonyra futtathat egy házasságot. Valami hasonlót feltételezek a sikeres tőzsdei karrier esetében is. Van néhány faktor, egyik sem kíván emberfeletti képességeket, de ezek együttállása szükséges a sikerhez.
Az együttállás megléte esetén az ifjú titánok nagyon kis százalékából sikeres és gazdag kereskedő válik, a túlnyomó többség számára marad a keserű pirula. Vissza kell vonulnia egy területről, amibe már nagyon sok munkát fektetett. Nehéz és kellemetlen döntés, bár még mindig jobb, mintha a piac hozza meg helyetted.
Ennyi lett volna az általam felismerni vélt befektetői alaptípusok listája. Bízom benne, hogy a lehetséges életutak felvázolása mindenkinek lehetőséget nyújt némi önreflexióra, és annak eldöntésére, milyen szerepet szán a befektetési ügyeknek saját életében.
lustaport 