Mit titkol előlünk a karvalytőke?

Az amerikai ultraliberális háttérhatalom előretolt bástyája, az Amazon, most szándékán kívül leleplezett egy titkos összeesküvést a magyar olvasók ellen. Úgy kezdődött, hogy a héten megjelent Meb Faber új könyve, aminek a tematikája erősen hasonlít az Okos pénz, buta pénz második felére, de ez sajnos nem egészen az utóbbi érdeme, hiszen Faber már régebb óta publikál hasonló témában. Faber könyvét  még sajnos nem olvastam, mert az osztrák leejtőkön mulattam az időt, ezért még nincs kiforrott véleményem, melyik könyv sikerült jobban :)))) Az rögtön látszik, hogy Faber jóval több, egész pontosan 15 statikus portfóliót tárgyal, ellenben dinamikus portfóliókat egyáltalán nem, így ezen a téren 1:1 az állás. Ami ennél érdekesebb, hogy Faber szerint is vannak sokkal fontosabb tényezők, mint az optimális eszközmegosztás hajszolása, jómagam ezért sem tartottam fontosnak az összes ismert portfólió tárgyalását. Mi lenne fontosabb, mint a jó eszközmegosztás? A költségek. Mielőtt azonban ismertetném Faber adatait e tárgyban, kanyarodjunk vissza az olvasókat sokkal jobban érdeklő globális összeesküvésre.

Faber könyve az USA-ban 2.99 USD áron került forgalomba az Amazonon. Mint említettem, Ausztriában ért a hétfői megjelenés, ott rákattintva a linkre 3.35 USD-t dobott a gép. Huncut egy cég ez az Amazon. Persze a különbséget indokolhatja az adózási környezet különbsége, így különösebb izgalmat nem jelentett az amúgy is ismert tény, hogy a webes kereskedők más és más árakkal operálnak valamilyen titkos algoritmus alapján. Az igazi meglepetés idehaza ért, mert ugyanarra a linkre kattintva 6.34 USD áron kívánta rámsózni az Amazon Faber könyvét.

Minden kétséget kizáróan, valamit el akarnak titkolni előlünk, magyarok elől. Semmilyen más indokot nem tudok elképzelni ilyen jelentős árkülönbség magyarázataként. Nézzük is meg, mi az az információ, amiért dupla árat kell fizetnie minden magyar embernek.

Faber  különböző eszközallokációk több mint 40 éves teljesítményét vizsgálta, és az alábbi eredményeket kapta:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legjobb teljesítményt az El-Erian által összeállított portfólió érte el az adott időszakban, a legrosszabb teljesítményt a Browne féle Permanens portfólió. A kellő műveltséggel rendelkező befektetők persze tudják, hogy a hozam messze nem az egyetlen, és még csak nem is a legfontosabb paraméter egy portfólió megítélésekor. Legalább ilyen fontos a visszaesések mértéke, a költségek szerepe, de a megvalósítás során alkalmazott konkrét ETF-ek is igen jelentős hatással lesznek a végső eredményekre. A Faber-féle adatok ebből a szempontból erősen hipotetikusnak tekinthetőek, és különösebb erőfeszítés nélkül ki lehetne hozni például a Permanens portfóliót az első helyre, a megfelelő szempontok alkalmazásával (lásd Okos pénz, buta pénz).

Az abszolút győztes kihirdetése helyett Faber is jóval érdekesebb argumentummal állt elő. Megvizsgálta a költségek szerepét. Vette a legjobb és a legrosszabb (hozamú) portfóliót, és megvizsgálta, hogy az első milyen költségek mellett őrzi meg vezető helyét:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás

Az ábráról jól látható, hogy már 1.25% alapkezelői díj mellett is az El-Erian portfólió teljesítménye egészen közel kerül a legrosszabb, Permanens portfólió teljesítményéhez, míg 2.25% díj mellett már alatta van. Mi az üzenet? A költségek szerepe fontosabb, mint azon agyalni, hogy melyik lesz az optimális portfólió az elkövetkező évtizedekben (biztosan nem fog egyezni a mostani listával). A magyar befektetési alapok jellemző költségszintje 1-2% között mozog, tehát nem elméleti okoskodásról van szó! Ezen a költségszinten, szinte bármilyen ETF alapú portfólió túl fogja teljesíteni a hazai alapokat.
És itt érdemes visszacsatolni egy év eleji cikkre, ami félreértéseket generálhatott azok fejében, akik kizárólag a hozamokra egyszerűsítik a lusta portfólió körülötti gondolatokat. A kötvények és részvények várható alacsonyabb hozama nem arra felhívás, hogy válasszunk más eszközöket (pl. ingatlant) az elkövetkező évtizedre. Felhívás a várakozások megfelelő beállítására, a kockázati szintek megfelelő beállítására, de nem ad-hoc döntések meghozatalára. A piac időzítése, ha nem szisztematikus és megbízható módszeren alapul, szinte mindig alulteljesítéshez vezet. A legtöbb portfólió jelentős arányban tartalmaz  kötvény illetve részvény elemeket, de úgy lettek kialakítva, hogy túléljék a változó időket. Mindegyiknek lesz rossz időszaka, ezt megspórolni nem lehet, csak rontani rajta, ha összevissza variálunk ad-hoc várakozások alapján. A hosszútávú teljesítményben csak egy elem az eszközallokáció, ezt illusztrálja látványosan Faber példázata.