A 10 hónapos mozgóátlag használatát vásárlási-eladási döntések meghozatalában Meb Faber népszerűsítette az Ivy portfólió megalkotásával. Azóta talán az egyik legismertebb módszer, amit sokan átvettek, teszteltek, publikálnak róla. Sajnos a népszerűség sohasem tesz jót időzítési szisztémáknak, hiszen ha nagyobb pénzeket bíznak rá, előbb-utóbb megtalálják a stop vadászatból élő szereplők. Ez ellen minimális védelmet jelenthet, ha nem 10 hónapos mozgóátlagot, hanem 13, 16 vagy bármilyen más mozgóátlagot használunk. A védelem csak azért minimális, mert más mozgóátlagok esetében is az eladási/vételi jelek egy része egybe fog esni a 10 hónapos jelekkel.
A népszerűtől eltérő mozgóátlag használata persze felveti a kérdést, hogy arra is ugyanúgy működik? Ezt a kérdést akkor is célszerű megválaszolni, ha maradunk a 10 hónaposnál. Abban az esetben, ha csak 10 hónaposra működik jól, az azt jelenti, hogy megint a szimpla vakszerencsével kerekedtünk játékba, és semmi nem garantálja, hogy ez a módszer működni fog a jövőben. A rendszerfejlesztés világában ezt a fontos tulajdonságot nevezik a rendszer robusztusságának. Amennyiben egy paramétert (jelen esetben a 10-et) picit megváltoztatjuk, viszont a kimenet sokat változik, akkor az a rendszer nem megbízható.
Szerencsére mások már előttünk járnak ezen a az úton. Kiindulásunk ez a cikk, amelyben az angol FTSE index elmúlt 20 évére vizsgálták meg különböző mozgóátlagok használatával a rendszer működését.
A módszer rendkívül egyszerű. Minden hónap végén ellenőrizzük, hogy az FTSE havi záró értéke a 10 (ide tetszőleges más szám jöhet a tesztben) hónapos mozgóátlag felett van, vagy sem. Amennyiben felette van, 100% FTSE pozícióban vagyunk a következő hónapban, ellenkező esetben 100% készpénzben.
Nézzük először a hozamokat:
Az 5 hónapos változat kivételével, bármilyen mozgóátlag periódust választottunk, jobb eredményt értünk volna el, mint a buy and hold. Ez a rész kipipálva.
Nézzük akkor a sokkal fontosabb drawdown értékeket:
és a volatilitás értékeket:
Minden periódus esetében jelentősen csökkent a buy and hold értékhez viszonyítva. Úgy tűnik ez a rendszer robusztus módon nyújtja a taktikai rendszerek elvárt előnyeit: biztosítja a buy and hold hozamot, ugyanakkor jelentősen csökkenti a volatilitást (drawdownt).
Ez a rendszer az egyik legjobban tesztelt taktikai módszer. Sok eszközön, sok perióduson tesztelték már, így nem is nagyon próbálok hozzáadni új információt. Ezt a cikket ajánlanám további elmélyüléshez, amelyben hosszú időtávon, alaposan körbejárták a felmerülő kérdéseket.
Az összehasonlíthatóság kedvéért azért lefuttattam az előző bejegyzésekben tesztelt ETF-ekre, az időszak továbbra is 2004-2015(április), és TLT-t tartunk, amikor nem részvényt:
B&H hozam | DD | 10SMA hozam | DD | |
SPY | 7.3% | 51% | 9.8% | 20% |
EWJ | 2.6% | 49% | 5.3% | 28% |
EWG | 6.1% | 61% | 7.8% | 37% |
EEM | 7.1% | 60% | 9.6% | 30% |
Évesített hozamok USD-ben.
Az eredmények nem hoztak meglepetést, a hozam jobb, mint a buy and hold esetében, a DD pedig nagyjából a fele. Misszió teljesítve.
Ennek a rendszernek a hozam eredményei jobbak, mint az előző bejegyzésben tárgyalt szisztémáé. Használata csak annyival nehézkesebb, hogy keresni kell hozzá egy megfelelő grafikonrajzoló programot, amivel minden hónap végén megnézhetjük a dolgok állását.
Folyt. köv.
Pingback: Részvények taktikusan 4. | lustaport
Pingback: Dinamikus portfóliók esésben | lustaport
Pingback: Taktikai rendszerek újratöltve | lustaport
Pingback: Retro 2016 | lustaport
Pingback: Nyugdíj és volatilitás | lustaport